Tudom, nem péntek van, de a változatosság kezdvéért pénteken megint nem tudom hozni a részt, és mivel nem akarlak benneteket megvárakoztatni, hogy még egy hetet keljen várnotok, így most hozom!
Elnézést kérek a múlt heti lemaradásom miatt is, elutaztam és időm nem volt arra, hogy egyáltalán a laptopom közelébe is kerüljek.
Remélem, tetszeni fog a rész és kérlek benneteket, jelöljétek be a rész végén tetszett-e vagy sem! Köszönöm szépen, ez nagyon sokat jelentene a számomra!
Bori Xx.
PS.: Már csak másfél hét van a suliból, kitartás, nem sokára pihenhetünk egy kicsit!
Ben elhúzódott tőlem, és ijedten nézett rám. Őszíntén én sem tudtam hova rakni, ezt a kis csókot, de láttam rajta hogy ő maga is meglepődött tettén.
- Ne haragudj, nem tudom mi ütött belém...- kezdett bele a magyarázkodásba, de én közbe vágtam.
- Semmi, felejtsük el! Oké?- mosolyogtam rá, bíztatás képen. Hevesen bólogatni kezdett, majd telefonját előhúzta a zsebéből.
- Csináljunk egy közös képet!- közölte, majd kezét átdobta vállamon, és a kép már el is készült.
- Ez de jó lett!- válaszoltam, miközben a képet nézegettem- Ezt majd küld át, légyszíves!
- Mindenképpen!
Miután leszálltunk a London Eye-ról a Hyde Park felé vettük az irányt. Útközben megálltunk és készítettünk pár fotót, vagy leültünk egy padra. Mikor oda értünk a Hyde Parkhoz, kerestünk egy árnyékos helyet és leültünk a fűbe.
- Ha egyszer eljössz L.A.-be én is tartok neked egy város néző túrát!- mosolyogtam miközben a rohanó embereket néztem, akik vagy a munkából mentek haza, vagy éppen egy randira siettek.
- Tényleg, mikor mész haza?
- Hát még nem tudom. De, mit szólnál hozzá, ha majd eljönnél velem?- tettem fel a kérdést, mire hevesen bólogatni kezdett.
- Szívesen elmennék, úgysem voltam még soha Los Angelesben!- felelte, majd megcsörrent a telefonja. Kicsit odébb ment, de még így is hallottam, hogy valakivel egy kicsit magasabb hangnemben beszél, mint úgy általában szokott. Mikor visszajött szélesen elmosolyodott és megkérdezte:
- Hallottad, igaz?
- Nem mindent, csak annyit, hogy valakivel veszekszel...- válaszoltam.
- Akarod tudni?
- Hogy ha nem akarod elmondani, nem muszáj...én nem akarok a te életedben matatni!
- Jess, most már te is az életem része vagy!- fogta meg a kezemet. Ezt most nem értem. Egy napja ismerjük egymást és Ben mégis úgy kezel, mintha már ezer éve barátok lennénk. Lenézek összekulcsolt kezünkre és először elgondolkozok azon, hogy jobb lenne elhúznom a kezemet, de a végén nem én győzök, hanem valaki teljesen más ott belül, akit eddig nem ismertem. Kézen fogva indulunk vissza a kocsihoz, miközben mesélni kezdett.- Másfél éve belekerültem egy balhéba. Az iskolában volt egy fiú, aki elkezdett fenyegetni. Kezdetben nem foglalkoztam vele, de egyszer csak azzal jött, hogy ha nem teljesítem amit kér, megöli anyát és a barátnőmet- mesélte amit én csak tátott szájjal hallgattam- Először azt kérte, hogy szállítsak különböző helyekre drogokat. Mindig megcsináltam neki mindent, amit csak kért, de egy idő után eldurvultak a dolgok. Egyik nap kaptam egy csomagot, amiben egy cím és egy kis üzenet volt, hogy "legyél itt este 10-kor". Nem tudtam mit csináljak, de végül elmentem, mert ha szóltam volna a rendőröknek vagy nem mentem volna el, megölik anyát vagy a barátnőmet. Mikor oda értem a megadott címre, és kiszálltam a kocsiból, megpillantottam anyát és a barátnőmet, Clarat. Csak remélni mertem, hogy nem bántotta őket az, az állat.- mesélte, és amikor már nem tudtam lenyelni a szavakat megszólaltam.
- És bántotta őket?
- Szerencsére nem. Annál sokkal rosszabb volt...azt kérte, válasszak, melyikőjüket ölje meg. 5 percem volt összesen, arra hogy válasszak. Abban az 5 percben leforgott előttem minden. Nem tudtam dönteni, de nem is akartam. Egy percig sem gondolkodtam a válaszon...azt akartam, hogy engem öljön meg. Mikor már felém tartotta a fegyvert, meghallottam ahogy anya keservesen felsír. Visszagondoltam arra, amikor Claraval először találkoztunk. Az volt bennem, hogy jól választottam.
Becsuktam a szemem és vártam, hogy mikor lőnek már le. Hallottam, ahogy elsül a fegyver, azonban nem éreztem semmit. Azt hittem, máris a mennyben vagyok, de amikor kinyitottam a szemem, megláttam Clarat vérző fejjel a földön.- fejezte be, és én úgy éreztem muszáj őt megölelnem. Szorosan magamhoz húztam és csak öleltük egymást.
- Megölték azt, az embert akit a világon a legjobban szerettem....és ez mind miattam volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése