Hivatalosan is megnyitottam ezt a blogot, és jó érzéssel tölt el hogy úgy látom érdekel titeket a történet. Arra kérlek benneteket, hogy jelöljétek be tetszett-e a rész vagy sem!!
Végre hétvége van, én őszíntén már nagyon vágyok erre a két nap pihenésre, de szerintem ezzel ti is így vagytok!
Remélem tetszeni fog nektek az első rész, jövő hét pénteken hozom a következőt!!
Bori Xx.
A repülő út pontosan úgy telt ahogy gondoltam: unalmasan és fárasztóan. Úgy elültem a fenekemet ebben a laza 7 órában, hogy 3 napig le se ülök.
Hiába keresem apát, nem találom, pedig azt beszéltük meg hogy kijön elém a repülőtérre. Ameddig apára várakoztam, gondoltam felhívom Davet.
- Hallo- köszönt bele álmos hangon. Felébresztettem.
- Dave- szólok bele lágy hangon, tudom hogy most haragszik rám. Nem szereti ha felkeltik.
- Jess, minden oké?? Rendben oda értél?
- Persze, de felkeltettelek!- válaszoltam.
- Fel, édes!- felelte és hallottam hangjában hogy mosolyog.
- És haragszol?
- Rád soha nem tudnék!- felelte mire én szélesen elmosolyodtam- Ne vigyorogj!
- Hiányzol!- vallom be miközben bőröndömre ülök.
- Te is Jess, tudod jól!- mondja mire össze rándul a gyomrom. Hiányzik a szobám, Dave, anya. Hiányzik minden.
- Hagylak aludni, majd este beszélünk!- köszönök el, mert megpillantottam apát.
- Rendben, vigyázz magadra!
Apa felé veszem az irányt, aki miután meglát szélesen elmosolyodik. Régen találkoztunk már, talán valamikor a 16. szülinapom környékén.
- Jess!- köszönt és szorosan magához ölel. Jó érzéssel tölt el, mikor megérzem illatát, nagyon hiányzott már- Úgy örülök, hogy itt vagy! Milyen volt az út?
- Fárasztó- válaszolom egyszerűen és kifelé vesszük az irányt. A kocsiban egy kicsit beszélgetünk, éppen annyit mint szoktunk. Nem sokat utazunk, hamar megérkezünk egy családi házhoz. Apa segít becipelni a bőröndöket az új szobámba, ami nagyon tetszik.
- Köszönöm!- nyomtam egy puszit apa arcára- Ashley dolgozik?
- Igen, de nem sokára jön!
- És Ben?- igen ő. Mostantól ő lesz a mosohatesóm. Állítólag egy évvel idősebb nálam, és eddig ő is az anyukájával élt. Hát nem mondhatom, hogy várom a találkozást.
Apa körbe vezetett a házban, minden egyes kis zugot megmutatott.
- Nagyon szép házatok van!-közlöm, miközben leülök a kanapéra. Megpillantom, hogy a kandallón van és rögtön oda megyek megnézni őket. Miközben a képeket nézegetem Ashley is megérkezik. Mikor meglát hatalmas mosoly húzódik arcára, majd oda jön hozzám és megölel.
- Jessica ugye?
- Simán csak Jess. Te meg Ashley!- köszöntöm én is. Amíg Ashley a konyhában tesz-vesz, én addig kipakolok a bőröndömből. Az éjjeli szekrényem tetejére kipakolom a Dave-vel és anyával való közös képeimet, amikor is apa nyit be a szobámba.
- Kicsim, Ben hazaért és szeretnélek neki bemutatni!- mondja apa és a nappali felé veszi az irányt. Magabiztosan követem őt, bármennyire is tartok a tslálkozástól. A lépcsőn leérve megpillantom Bent, aki a kanapén ül és a telefonját nyomkodja. Apa megköszörüli a torkát mire Ben felnéz a telefonjából és rám néz. Szőkés barna haja homlokába lóg, kék szemei csak úgy fénylenek. Oda lép hozzám és kezet nyújt.
- Ben Collins!
- Jessica Bell!- mosolyogtam rá amit nem viszonzott, hanem ott hagyott és felment a szobájába. Nem túl jó kezdet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése