A vacsora egész jól sikerült, sokkal rosszabbra számítottam. Miután mindenki elfogyasztotta a finom vacsorát, még beszélgettünk egy kicsit, de amikor már úgy éreztem beszélnem kell Dave-vel felmentem a szobámba. Bekapcsoltam a laptopomat és azzal együtt kiültem a teraszra. Londonhoz képest még így este is kellemes volt az idő. Feljelentkeztem skype-ra és azonnal jött is a videóhívás Davetől.
- Szia csajszi!- köszöntött hatalmas vigyorral az arcán.
- Mi ez a nagy mosoly Dave?
- 1 nap után újra láthatlak, még ha csak számítógépen keresztül, de akkor is!- válaszolta és én elolvadtam. De cuki legjobb barátom van nekem!
- Te is hiányzol- mosolyogtam- Mi a helyzet otthon?
- Itt semmi különös. Inkább te mesélj, milyen London?- kérdezősködik.
- Hát az igazság az, hogy Londonból még nem sokat láttam. De itt ahol lakom minden nagyon szép!- meséltem. Még vagy másfél órán keresztül beszélgettünk, amikor Davenek mennie kellett dolgozni.
- Vigyázz magadra és holnap beszélünk!- sorolta.
- Rendben, te is vigyázz magadra!- válaszoltam, majd miután leraktuk rögtön jött az újabb hívás. Azt hittem anya az, de csak Dave hívott vissza.
- Elfelejtettem mondani, hogy szeretlek!- nevet fel, majd komolyra fordítja a szót.
- Én is szeretlek Dave!- mondom és bontjuk a vonalat. Nálunk egyáltalán nem furcsa, hogy ilyeneket mondunk egymásnak.
- A barátod volt?- kérdezi egy hang, amitől ijedtemben majdnem szívrohamot kapok. A hang iránya felé nézek, ahol meglátom Bent, ahogy ő is kint ül a teraszán.
- Megijesztettél- mondom, mire elmosolyodik- Egyébként nem a barátom. Csak legjobb barátok vagyunk.
- Értem- felelte aztán beállt a kissé kínos csend- Nem fázol?
- Egy kicsit, lehet be kéne menjek!- feleltem tétován.
- Vagy átjöhetnél hozzám, mert nálam van pokróc és beszélgethetnénk is- néz rám, miközben egy halvány mosoly jelent meg az arcán. Ha jobban megnézem, irtó aranyosan mosolyog. Haj miket beszélsz Jessica... Nem sokáig gondolkozok, berohanok a szobámba még egy pulcsiért, majd átsurranok Ben szobájába. Kiléptem hozzá a teraszra és leültem mellé.
- Azt hittem, nem bírsz!- mondtam mire Ben rám emelte tengerkék szemeit.
- Miért ne bírnálak?- kérdezi értetlenül, de rögtön rájön mire gondolok- Még egyszer ne haragudj!
- Semmi, nem haragszom- mosolygok rá, amit ő is viszonoz. Elég sokáig beszélgettünk, azonban már csak arra emlékszem, hogy Ben bevisz a szobába, lefektet az ágyra és a homlokomra nyom egy puszit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése