6.rész Hiány

Sziasztok!
Itt is lennék az új résszel, amiről most nem is mondok sok mindent, csak annyit hogy remélem tetszeni fog nektek!
Végre elkezdődött a szünet, szerintem erre a két hétre már mindenkinek szüksége van! Nem tudom pontosra mondani, hogy jövő hét pénteken tudok hozzni rész, szinte minden napomra van valami program betervezve. Megpróbálom hozni a részt, de tényleg nem ígérek semmit! Remélem kitudjátok magatokat pihenni! Mindenkinek Áldott, békés, boldog karácsonyt kívánok!!

 

 

 

 

Bori Xx.

 

 

- Ben...nem miattad ölték meg. Eléd ugrott és őt találta el a golyó. Ez nem a te hibád. Te csak megakartad őt védeni- fogtam meg a kezét és az enyémere kulcsoltam övéit- Elhiszed ezt nekem?

- Igen, és köszönöm!- adott egy puszit az arcomra. Nem akartam rákérdezni, hogy a parkban ki hívta, mert láttam rajta hogy újra előtörtek belőle a régi emlékek. Kézen fogva sétáltunk tovább, egy-két helyen még megálltunk és csináltunk pár közös képet, aztán a kocsi felé vettük az irányt.

Hamar haza értünk, ahol Ashley már vacsorával várt minket.

- Merre jártatok?- kérdezte a konyhából.

- Megmutattam Jessnek a várost.- felelte Ben miközben átkarolta a derekam.

- És hogy tetszik a város, Jess?- mosolygott rám Ashley.

- Nagyon tetszik, azonnal beleszerettem. Ben igazán jó idegenvezető volt.

Apa vacsora végére érkezett meg, így én és Ben felvonultunk a szobánkba.

- Daveee!- köszöntöttem legjobb barátomat a kamera mögül.

- Jeeess! Mi újság veled?

- Képzeld, ma végig jártam Londont! Muszáj valamikor eljönnöd, imádnád!- lelkendeztem- És nálad mi a helyzet? Otthon minden rendben van?

- Persze, itt minden oké. Csak hiányzol nagyon!

- Jaj, ne is mond. Te is hiányzol nekem! És a szülinapomat sem fogjuk együtt tölteni.- mondtam, és éreztam hogy könnyeim utat törnek maguknak.

- Baba, kérlek ne sírj. Így még nehezebb.

-Sajnálom, nem akarom megnehezíteni a dolgot, egyszerűen Ben-en kívül nem ismerek senkit és...ez így nem jó- meséltem, miközben könnyeimet törölgettem.

- De, ugye Ben normális, és jól kijöttök?

- Persze, nagyon kedves, meg minden. De ő, nem te vagy! És anya is hiányzik- szipogtam, majd belekortyoltam a teámba.

- Figyelj Jess! Nekem most mennem kell melózni, de este felhívlak! Azaz neked reggel.

- Renben, szeretlek!- mosolyogtam rá kamerán keresztül,mire ő dobott egy puszit és bontottuk a vonalat. Lefeküdtem az ágyra és elkezdtem olvasni. Mikor már meguntam, hogy csak fekszek és olvasok, gondoltam átmegyek Benhez.

Kettő kopogás után, kinyílt az ajtó és Ben széles mosolyával találtam magam szemben. Felnéztem rá, és elvesztem szemeiben. Csak néztük egymást, majd Ben elröhögte magát és megszólalt.

- Be is jössz, vagy itt kint maradsz?- nevetett mire mellkasába ütöttem. A szobába belépve újból körül néztem, majd leültem az ágyára. Leült mellém törökülésben és szembe fordított magával.

- Van valami baj?- nézett rám aggódóan.

- Semmi, csak most még olyan fura itt lenni!

- Tudod jól, hogy én itt vagyok. Ha bármi van itt mindig megtalálsz!- mosolygott rám.

- Köszönöm!- öleltem át, majd így ahogy voltunk eldőltünk az ágyon. Ben mellkasára feküdtem, ő meg a derekamra csúsztatta a kezét.

- Kérdezhetek valamit?- néztem fel rá.

- Persze!

- Szerinted...szerinted, nem furcsa hogy mi ketten - kezdtem bele, de nem nagyon tudtam kifejezni, mit is szeretnék mondani.

- Mi ketten, igen?- bazsalygott Ben.

- Hát hogy egyáltalán nem úgy viselkedünk, mint két mostohatestvér- nyögtem ki, és Ben pólójának a csücskével kezdtem el játszani.

- Ez igaz, de szerintem ez nem is olyan nagy baj...mármint ez így jobb, mintha ölnénk egymást. Szerintem semmi baj nincsen a kettőnk kapcsolatával- magyarázta teljesen komoly fejjel, amin nekem muszáj volt nevetnem- Na, most meg min nevetsz?

- Bocsi, de olyan aranyos voltál, ahogy magyaráztál az előbb!- bújtam hozzá még közelebb.

- Aranyos? Igen? És ha ezt csinálom, akkor is aranyos vagyok?- közeledett felém, és elkezdett csikizni. Az elején megpróbáltam lelökni magamról, de aztán már annyira elfáradtam a sok nevetéstől, hogy meg sem próbáltam tiltakozni.

- Hagyd abba!- kiálltottam miközben már levegőt alig kaptam a sok nevetéstől. Egyszer csak, azonban kinyílt az ajtó és Ashley elképedt arcával találtuk magunkat szemben.

- Csak megakartam kérdezni, minden rendben van-e?- mondtam és láttam rajta hogy egy kicsit zavarban van.

- Igen, anya minden rendben van!- válaszolta Ben, úgy hogy még mindig fölöttem támaszkodott.

- Rendben, én akkor megyek is- pislogott nagyokat Ashley és már ki is ment a szobából. Miután bezáródott az ajtó, mind a kettőnkből kitört a nevetés. 

5.rész A nagy titok

Halihó!
Tudom, nem péntek van, de a változatosság kezdvéért pénteken megint nem tudom hozni a részt, és mivel nem akarlak benneteket megvárakoztatni, hogy még egy hetet keljen várnotok, így most hozom!
Elnézést kérek a múlt heti lemaradásom miatt is, elutaztam és időm nem volt arra, hogy egyáltalán a laptopom közelébe is kerüljek.
Remélem, tetszeni fog a rész és kérlek benneteket, jelöljétek be a rész végén tetszett-e vagy sem! Köszönöm szépen, ez nagyon sokat jelentene a számomra!

 

 

 

Bori Xx.

PS.: Már csak másfél hét van a suliból, kitartás, nem sokára pihenhetünk egy kicsit!

 

 

 

Ben elhúzódott tőlem, és ijedten nézett rám. Őszíntén én sem tudtam hova rakni, ezt a kis csókot, de láttam rajta hogy ő maga is meglepődött tettén.

- Ne haragudj, nem tudom mi ütött belém...- kezdett bele a magyarázkodásba, de én közbe vágtam.

- Semmi, felejtsük el! Oké?- mosolyogtam rá, bíztatás képen. Hevesen bólogatni kezdett, majd telefonját előhúzta a zsebéből.

- Csináljunk egy közös képet!- közölte, majd kezét átdobta vállamon, és a kép már el is készült.

- Ez de jó lett!- válaszoltam, miközben a képet nézegettem- Ezt majd küld át, légyszíves!

- Mindenképpen!

Miután leszálltunk a London Eye-ról a Hyde Park felé vettük az irányt. Útközben megálltunk és készítettünk pár fotót, vagy leültünk egy padra. Mikor oda értünk a Hyde Parkhoz, kerestünk egy árnyékos helyet és leültünk a fűbe.

- Ha egyszer eljössz L.A.-be én is tartok neked egy város néző túrát!- mosolyogtam miközben a rohanó embereket néztem, akik vagy a munkából mentek haza, vagy éppen egy randira siettek.

- Tényleg, mikor mész haza?

- Hát még nem tudom. De, mit szólnál hozzá, ha majd eljönnél velem?- tettem fel a kérdést, mire hevesen bólogatni kezdett.

- Szívesen elmennék, úgysem voltam még soha Los Angelesben!- felelte, majd megcsörrent a telefonja. Kicsit odébb ment, de még így is hallottam, hogy valakivel egy kicsit magasabb hangnemben beszél, mint úgy általában szokott. Mikor visszajött szélesen elmosolyodott és megkérdezte:

- Hallottad, igaz?

- Nem mindent, csak annyit, hogy valakivel veszekszel...- válaszoltam.

- Akarod tudni?

- Hogy ha nem akarod elmondani, nem muszáj...én nem akarok a te életedben matatni!

- Jess, most már te is az életem része vagy!- fogta meg a kezemet. Ezt most nem értem. Egy napja ismerjük egymást és Ben mégis úgy kezel, mintha már ezer éve barátok lennénk. Lenézek összekulcsolt kezünkre és először elgondolkozok azon, hogy jobb lenne elhúznom a kezemet, de a végén nem én győzök, hanem valaki teljesen más ott belül, akit eddig nem ismertem. Kézen fogva indulunk vissza a kocsihoz, miközben mesélni kezdett.- Másfél éve belekerültem egy balhéba. Az iskolában volt egy fiú, aki elkezdett fenyegetni. Kezdetben nem foglalkoztam vele, de egyszer csak azzal jött, hogy ha nem teljesítem amit kér, megöli anyát és a barátnőmet- mesélte amit én csak tátott szájjal hallgattam- Először azt kérte, hogy szállítsak különböző helyekre drogokat. Mindig megcsináltam neki mindent, amit csak kért, de egy idő után eldurvultak a dolgok. Egyik nap kaptam egy csomagot, amiben egy cím és egy kis üzenet volt, hogy "legyél itt este 10-kor". Nem tudtam mit csináljak, de végül elmentem, mert ha szóltam volna a rendőröknek vagy nem mentem volna el, megölik anyát vagy a barátnőmet. Mikor oda értem a megadott címre, és kiszálltam a kocsiból, megpillantottam anyát és a barátnőmet, Clarat. Csak remélni mertem, hogy nem bántotta őket az, az állat.- mesélte, és amikor már nem tudtam lenyelni a szavakat megszólaltam.

- És bántotta őket?

- Szerencsére nem. Annál sokkal rosszabb volt...azt kérte, válasszak, melyikőjüket ölje meg. 5 percem volt összesen, arra hogy válasszak. Abban az 5 percben leforgott előttem minden. Nem tudtam dönteni, de nem is akartam. Egy percig sem gondolkodtam a válaszon...azt akartam, hogy engem öljön meg. Mikor már felém tartotta a fegyvert, meghallottam ahogy anya keservesen felsír. Visszagondoltam arra, amikor Claraval először találkoztunk. Az volt bennem, hogy jól választottam.

Becsuktam a szemem és vártam, hogy mikor lőnek már le. Hallottam, ahogy elsül a fegyver, azonban nem éreztem semmit. Azt hittem, máris a mennyben vagyok, de amikor kinyitottam a szemem, megláttam Clarat vérző fejjel a földön.- fejezte be, és én úgy éreztem muszáj őt megölelnem. Szorosan magamhoz húztam és csak öleltük egymást.

- Megölték azt, az embert akit a világon a legjobban szerettem....és ez mind miattam volt!

 



4.rész Gyönyörű vagy....

Sziasztok!:)
Mi újság felétek? Hogy bírjátok a sulit? Már csak 3 hét van a téli szünetig, azt meg már féllábon állva is kibírjuk!
Múlt héten nem írtam a rész elé semmit, fogalmam nincsen miért, valószínűleg nem volt rá időm vagy nem tudom mi történt, és ezért bocsánatot is kérek!  A részről annyit szeretnék, hogy ez most hosszabbra sikeredett, mégpedig azért, mert jövő héten pénteken elutazok és nem biztos, hogy lesz rá időm, hogy felrakjam a részt. Remélem megértitek, tényleg megpróbálom majd hozni a részt!
A részről még annyit, hogy remélem tetszeni fog nektek, és kérlek titeket jelöljétek be, hogy tetszett-e vagy sem!Köszönöm szépen!! 

Bori Xx.

Reggel Ben(!!) mellkasán ébredtek. Nem akarom felébreszteni, így próbálok nagyon óvatosan kimászni az ágyból. Szobámba érve, bemegyek a fürdőszobába és lezuhanyzok. Felveszek egy kényelmes szettet, majd lemegyek reggelizni. Apáék mér az asztalnál ülnek, mikor meglátnak széles mosollyal fogadnak.

- Jó reggelt, Jess!- köszönt Ashley és elém rak egy tál müzlit. 

- Köszönöm!- mosolyogtam rá. Apával beszélek pár szót, aztán ő már megy is dolgozni. Ashleyvel egymás mellett ülünk, és beszélgetünk amikor a lépcsőn Ben csörtet le.

- Reggelt!- köszönt, és egy puszit nyom a fejem tetejére. Mosolyogva figyelem, ahogyan félig belemászik a hűtőbe, csak hogy valami kaját találjon magának. Ashley még mindig le van döbbenve a kis puszi után, de aztán amolyan "ők tudják"nézéssel feláll az asztaltól és elindul ős is dolgozni. Ben leül velem szembe és ő is hozzá fog a reggelihez. 

- Mi a terved mára?- kérdezi teli szájjal.

- Hát még nem tudom- felelem egyszerűen.

- Mit szólnál hozzá, ha megmutatnám neked Londont?- ajánlja fel. Nem akarom visszautasítani, hiszen nagyon kedves és még jobban megakarom őt ismerni.

- Komolyan?- kérdezem, mire hevesen bólogatni kezdett- Én benne vagyok!

- Rendben, az jó ha egy óra múlva indulunk?

- Persze- mosolyogtam rá és beraktam a mosogatógépbe a koszos tányéromat. Mikor szobám felé veszem az irányt, odahajolok Benhez és adok az arcára egy puszit- Köszönöm!

Felvonszoltam magamat a szobámba és leültem a laptopom elé. Dave nem volt bejelentkezve, viszont anya be volt. Egy fél órán keresztül elbeszélgettünk, nagyon jó volt újra hallani a hangját, mert már ő is nagyon hiányzik. Még volt negyed órám, de már mindent megnéztem a neten, és már fel is öltöztem. Gondoltam átnézek Benhez, hogy ő készen van-e már.Hármat kopogtam, majd miután nem nyitott ajtót, benyitottam. Ben kint ült a teraszán egy cigaretta kíséretében. 

- Cigizel?- mentem oda hozzá, és leültem a tegnap esti helyemre.

- Már leszokóban vagyok!- mosolyodott el halványan. Aztán csak csendben ültünk egymás mellett. Egyszer csak feláll, és bement én meg követtem őt. Azonban elbotlottam Ben ágya sarkában és el is esek, ha Ben nem kap el. Szorosan tartott és a szemembe nézett.

- Köszönöm!- feleltem, és nem mertem még rá sem nézni hirtelen, annyira zavarban voltam. Nem szólt semmit. Egyre közelebb voltunk egymáshoz, és ajkaink már majdnem összeértek amikor megszólalt:

- Soha nem fogok rád úgy nézni, mintha a húgom lennél!- mondja, mire szívem hevesebben kezd el verni. Ez meg mit akar jelenteni? Hajamba túrtam és eltávolodtam tőle.

- Lent megvárlak!- mondtam és már kint is voltam a szobából. Nem kellett sokat várnom lent a nappaliban, Ben gyorsan összeszedte magát, és már indultunk is. Ben kocsijával mentünk egy darabig, majd amikor már elég közel voltunk a belvároshoz, leparkoltunk és onnantól gyalog mentünk tovább. 

Ben nagyon jó idegenvezetőnek bizonyult, mindent amit tudott az adott nevezetességről elmondott. Amikor már majdnem éhen akartam halni, beültünk egy Burger King-be enni. Illedelmes akartam lenni, hogy az én részemet azt saját magamnak kifizetem, de Ben nem engedte.Helyet foglaltunk az egyik asztalnál, és miközben magunkba tömtük a hamburgereinket jókat nevettünk.

- Hihi, leetted a pólódat!- vigyorogtam Benre. Lenézett fehér pólójára, amin egy óriási ketchup folt virított.

- Basszus!- kiáltott fel és ijedten nézett fel rám. Nem tudtam visszatartani nevetésemet, amit Ben nem nézett valami jó szemmel- Szereznünk kell egy másik pólót! Nem mászkálhatok így az utcán!

- Jól van, jól van! Addig is itt van az én kabátom.- adtam neki oda az én kis méretű bőrdzsekimet.

- Ezt most ugye nem gondolod komolyan, Jess?

- Hát felőlem így is végig jöhetsz az utcán. Maximum megnéznek az emberek...- válaszoltam és újra röhögő görcsöt kaptam. Erre már Ben sem tudott mit mondani, belőle is előtört a nevetés.

- Na jó, add azt ide!- vette ki a kezemből a dzsekimet és magára kapta. Kerestünk egy normális boltot, ahol Ben vett magának egy új pólót és már mentünk is tovább. 

- Ben, felülünk rá?- mutattam a London Eye irányába.

- Azt terveztem, igen!- felelte, majd megfogta a kezemet és maga után húzott a tömegben. Miután kiértünk a tömegből, Ben azután sem engedte el a kezem, sőt most mát teljesen rákulcsolta kezeit az enyémekre. Beálltunk a sorba, és miközben arra vártunk hogy végre felszállhassunk a kerékre, beszélgettünk. Amikor hangosan felröhögtünk, mindenki minket nézett de ez egyikünket sem érdekelte. Mikor végre felértünk a tetejére, beláttam fél Londont. Az egyik korláthoz mentem, és onnan csodáltam a Big Bent, amikor valaki hátulról átölelt. Elnéztem vállam fölött, ahol Bent pillantottam meg.

- Milyen így felülről London?- kérdezte, én meg szembe fordultam vele. Kezét áthelyezte derekamra és rám mosolygott.

- De gyönyörű vagy!- mondta, mire nekem leesett az állam. Közelebb hajolt hozzám és egy apró csókot adott ajkaimra.... 

3.rész Ő a barátod?

A vacsora egész jól sikerült, sokkal rosszabbra számítottam. Miután mindenki elfogyasztotta a finom vacsorát, még beszélgettünk egy kicsit, de amikor már úgy éreztem beszélnem kell Dave-vel felmentem a szobámba. Bekapcsoltam a laptopomat és azzal együtt kiültem a teraszra. Londonhoz képest még így este is kellemes volt az idő. Feljelentkeztem skype-ra és azonnal jött is a videóhívás Davetől.
- Szia csajszi!- köszöntött hatalmas vigyorral az arcán.
- Mi ez a nagy mosoly Dave?
- 1 nap után újra láthatlak, még ha csak számítógépen keresztül, de akkor is!- válaszolta és én elolvadtam. De cuki legjobb barátom van nekem!
- Te is hiányzol- mosolyogtam- Mi a helyzet otthon?
- Itt semmi különös. Inkább te mesélj, milyen London?- kérdezősködik.
- Hát az igazság az, hogy Londonból még nem sokat láttam. De itt ahol lakom minden nagyon szép!- meséltem. Még vagy másfél órán keresztül beszélgettünk, amikor Davenek mennie kellett dolgozni.
- Vigyázz magadra és holnap beszélünk!- sorolta.
- Rendben, te is vigyázz magadra!- válaszoltam, majd miután leraktuk rögtön jött az újabb hívás. Azt hittem anya az, de csak Dave hívott vissza.
- Elfelejtettem mondani, hogy szeretlek!- nevet fel, majd komolyra fordítja a szót.
- Én is szeretlek Dave!- mondom és bontjuk a vonalat. Nálunk egyáltalán nem furcsa, hogy ilyeneket mondunk egymásnak.
- A barátod volt?- kérdezi egy hang, amitől ijedtemben majdnem szívrohamot kapok. A hang iránya felé nézek, ahol meglátom Bent, ahogy ő is kint ül a teraszán.
- Megijesztettél- mondom, mire elmosolyodik- Egyébként nem a barátom. Csak legjobb barátok vagyunk.
- Értem- felelte aztán beállt a kissé kínos csend- Nem fázol?
- Egy kicsit, lehet be kéne menjek!- feleltem tétován.
- Vagy átjöhetnél hozzám, mert nálam van pokróc és beszélgethetnénk is- néz rám, miközben egy halvány mosoly jelent meg az arcán. Ha jobban megnézem, irtó aranyosan mosolyog. Haj miket beszélsz Jessica... Nem sokáig gondolkozok, berohanok a szobámba még egy pulcsiért, majd átsurranok Ben szobájába. Kiléptem hozzá a teraszra és leültem mellé.
- Azt hittem, nem bírsz!- mondtam mire Ben rám emelte tengerkék szemeit.
- Miért ne bírnálak?- kérdezi értetlenül, de rögtön rájön mire gondolok- Még egyszer ne haragudj!
- Semmi, nem haragszom- mosolygok rá, amit ő is viszonoz. Elég sokáig beszélgettünk, azonban már csak arra emlékszem, hogy Ben bevisz a szobába, lefektet az ágyra és a homlokomra nyom egy puszit.

2.rész Újrakezdhetnénk??

Sziasztok!

Sikerült időben hoznom a részt, amiről azt szeretném mondani, hogy rövidebbre sikeredett mint ahogy én azt elterveztem, de remélem tetszeni fog nektek! A következő részekről annyit, hogy megpróbálom mindig időben hozni, de mostanában nem a legjobb napjaimat élem, és az iskola is nagyon lefáraszt, így nem jut túl sok időm arra, hogy a részeket írjam. Remélem megértitek!

Annyit kérnék még, hogy jelöljétek be, hogy tetszett-e a rész vagy sem! Nagyon köszönöm!!

Bori Xx.

Kétségbeesetten apa felé fordultam, hátha tudja Ben miért viselkedett velem így az előbb.

- Miattam ilyen? Vagy esetleg mondtam valami rosszat?- kérdeztem.

- Ne aggódj, Kicsim, te nem csináltál semmi rosszat!- mosolygott rám apa, majd ő is eltűnt. Bementem a konyhába, hátha Ashleyt ott találom és tudok vele egy kicsit beszélgetni.

- Jaj, Jess ne haragudj Ben viselkedése miatt. Mostanában elég rossz kedve van- mentegetőzött Ashley.

- Majd megbékél. Esetleg tudok valamit segíteni?

- Azt meg köszönöm. A krumplit kéne megpucolni és felvágni- adta ki a feladatokat, amit kivételesen szívesen elvállaltam. Legalább jobban megismerjük egymást.

Ashley szinte mindent elmesélt magáról, többek között azt is, hogy amikor annyi idős volt mint én akkor modellkedett. Én is meséltem sok mindent, de valahogy Ashley megakadt Dave-nél.

- Juuj és akkor most jártok, vagy mi?- lelkendezett, de én azt kívántam, hogy bárcsak ne hoztam volna fel Dave-et mert így még jobban hiányzik.

- Nem, dehogy is!- tiltakoztam- Csak legjobb barátok vagyunk!

- Ha gondolod, nyugodtan hívd egyszer el ide Londonba! Mi szívesen vendégül látjuk!- mosolygott rám kedvesen Ashley. A vacsora nemsokára el is készült, és Ashley megkért hogy amíg ő apának szól, én addig szóljak Ben-nek. Felmentem az emeletre, és bekopogtam Ben szobájába.

- Gyere- kiabált ki.

- Am....készen van a vacsora!- közöltem vele és amikor már mentem is volna ki a szobájából, utánam szólt.

- Várj!- mondta, mire én visszafordultam és becsuktam magam mögött az ajtót.- Szeretnék bocsánatot kérni, amiért olyan bunkón viselkedtem veled lent!

- Hát ne haragudj de tényleg elég bunkó voltál!- mondtam mire Ben szemöldöke, egészen homloka közepéig szaladt- De semmi baj! Mit szólnál hozzá, ha újra kezdenénk?

- Benne vagyok!- mosolygott és újból kezet fogtunk egymással- Örülök a találkozásnak Jessica!

1.rész Nem túl jó kezdet

Sziasztok!
Hivatalosan is megnyitottam ezt a blogot, és jó érzéssel tölt el hogy úgy látom érdekel titeket a történet. Arra kérlek benneteket, hogy jelöljétek be tetszett-e a rész vagy sem!!
Végre hétvége van, én őszíntén már nagyon vágyok erre a két nap pihenésre, de szerintem ezzel ti is így vagytok!
Remélem tetszeni fog nektek az első rész, jövő hét pénteken hozom a következőt!!

 

Bori Xx.

 

 

A repülő út pontosan úgy telt ahogy gondoltam: unalmasan és fárasztóan. Úgy elültem a fenekemet  ebben a laza 7 órában, hogy 3 napig le se ülök.

Hiába keresem apát, nem találom, pedig azt beszéltük meg hogy kijön elém a repülőtérre. Ameddig apára várakoztam, gondoltam felhívom Davet.

- Hallo- köszönt bele álmos hangon. Felébresztettem.

- Dave- szólok bele lágy hangon, tudom hogy most haragszik rám. Nem szereti ha felkeltik.

- Jess, minden oké?? Rendben oda értél?

- Persze, de felkeltettelek!- válaszoltam.

- Fel, édes!- felelte és hallottam hangjában hogy mosolyog.

- És haragszol?

- Rád soha nem tudnék!- felelte mire én szélesen elmosolyodtam- Ne vigyorogj!

- Hiányzol!- vallom be miközben bőröndömre ülök.

- Te is Jess, tudod jól!- mondja mire össze rándul a gyomrom. Hiányzik a szobám, Dave, anya. Hiányzik minden.

- Hagylak aludni, majd este beszélünk!- köszönök el, mert megpillantottam apát.

- Rendben, vigyázz magadra!

Apa felé veszem az irányt, aki miután meglát szélesen elmosolyodik. Régen találkoztunk már, talán valamikor a 16. szülinapom környékén.

- Jess!- köszönt és szorosan magához ölel. Jó érzéssel tölt el, mikor megérzem illatát, nagyon hiányzott már- Úgy örülök, hogy itt vagy! Milyen volt az út?

- Fárasztó- válaszolom egyszerűen és kifelé vesszük az irányt. A kocsiban egy kicsit beszélgetünk, éppen annyit mint szoktunk. Nem sokat utazunk, hamar megérkezünk egy családi házhoz. Apa segít becipelni a bőröndöket az új szobámba, ami nagyon tetszik.

- Köszönöm!- nyomtam egy puszit apa arcára- Ashley dolgozik?

- Igen, de nem sokára jön!

- És Ben?- igen ő. Mostantól ő lesz a mosohatesóm. Állítólag egy évvel idősebb nálam, és eddig ő is az anyukájával élt. Hát nem mondhatom, hogy várom a találkozást.

Apa körbe vezetett a házban, minden egyes kis zugot megmutatott.

- Nagyon szép házatok van!-közlöm, miközben leülök a kanapéra. Megpillantom, hogy a kandallón van és rögtön oda megyek megnézni őket. Miközben a képeket nézegetem Ashley is megérkezik. Mikor meglát hatalmas mosoly húzódik arcára, majd oda jön hozzám és megölel.

- Jessica ugye?

- Simán csak Jess. Te meg Ashley!- köszöntöm én is. Amíg Ashley a konyhában tesz-vesz, én addig kipakolok a bőröndömből. Az éjjeli szekrényem tetejére kipakolom a Dave-vel és anyával való közös képeimet, amikor is apa nyit be a szobámba.

- Kicsim, Ben hazaért és szeretnélek neki bemutatni!- mondja apa és a nappali felé veszi az irányt. Magabiztosan követem őt, bármennyire is tartok a tslálkozástól. A lépcsőn leérve megpillantom Bent, aki a kanapén ül és a telefonját nyomkodja. Apa megköszörüli a torkát mire Ben felnéz a telefonjából és rám néz. Szőkés barna haja homlokába lóg, kék szemei csak úgy fénylenek. Oda lép hozzám és kezet nyújt.

- Ben Collins!

- Jessica Bell!- mosolyogtam rá amit nem viszonzott, hanem ott hagyott és felment a szobájába. Nem túl jó kezdet...

PROLÓGUS

Sziasztok!
Huh, a második blogomra írom már a prológust és őszintén szólva nagyon boldog vagyok amiért úgy látom hogy olvastátok a másik blogomat és őszíntén remélem hogy ezt is olvasni fogjátok!
Nem tudom, hogy mit kéne még mondjak...ide is péntekenként fogok új részt felrakni majd, remélem tetszeni fog nektek ez a történetem is! Fogadjátok sok-sok szeretettel!!

 

 

 

Bori Xx.

 

 

 

Sietve próbálom bezárni bőröndöm tetejét, ami elég nehezen de sikerül. Anyunak dolgoznia kell, így Dave jön értem és ő visz ki a repülőtérre. Még egy utolsó pillantást veszek a szobámra, megnézem mindent elpakoltam-e, de erre már nem igen marad időm mert Dave itt van értem. Kinyitom neki az ajtót és azonnal a nyakába borulok. Ő az egyetlen( meg persze anyu ) akit nem tudok itt hagyni. Több mint négy éve barátok vagyunk már, és ezalatt a négy év alatt elválaszthatatlanok lettünk.

Bőröndjeimet berakja a kocsiba és már indulunk is. Az út csendesen telt, csak a rádió szólt halkan. Ez most mind a kettőnknek nagyon nehéz. Túl hamar kiérünk a repülőtérre, ugyan még van majdnem két órám az indulásig, ez ebben a pillanatban nem elég. Miután beértünk a nagy és emberekkel teli légtérbe, ülőhelyet keresünk ám csak egy darab fotelt találtunk. Dave figyelmesen nekem akarja adni, de én úgy döntök, hogy egyedül nem ülök le. Dave mosolyogva rázza a fejét, majd leül és az ölébe húz. Nem beszélünk túl sokat, kihasználunk minden percet amit még együtt tudunk tölteni. Nem akarok Londonba menni, nem akarom megismerni apa új családját.

Hamar elmegy az a két óra, és elérkezett a búcsú ideje. David szorosan magához ölel és a hajamat simogatja. Mikor már muszáj indulnom, kezei közé fogja arcomat, homlokomra nyom egy puszit és megígérteti velem hogy ha Londonba érek azonnal hívjam őt fel. Még egyszer visszanézek rá és dobok neki egy puszit, amit játékossan el is kap, majd felszállom a gépre.

Viszlát L.A.!!!