Mi újság felétek? Hogy bírjátok a sulit? Már csak 3 hét van a téli szünetig, azt meg már féllábon állva is kibírjuk!
Múlt héten nem írtam a rész elé semmit, fogalmam nincsen miért, valószínűleg nem volt rá időm vagy nem tudom mi történt, és ezért bocsánatot is kérek! A részről annyit szeretnék, hogy ez most hosszabbra sikeredett, mégpedig azért, mert jövő héten pénteken elutazok és nem biztos, hogy lesz rá időm, hogy felrakjam a részt. Remélem megértitek, tényleg megpróbálom majd hozni a részt!
A részről még annyit, hogy remélem tetszeni fog nektek, és kérlek titeket jelöljétek be, hogy tetszett-e vagy sem!Köszönöm szépen!!
Bori Xx.
Reggel Ben(!!) mellkasán ébredtek. Nem akarom felébreszteni, így próbálok nagyon óvatosan kimászni az ágyból. Szobámba érve, bemegyek a fürdőszobába és lezuhanyzok. Felveszek egy kényelmes szettet, majd lemegyek reggelizni. Apáék mér az asztalnál ülnek, mikor meglátnak széles mosollyal fogadnak.
- Jó reggelt, Jess!- köszönt Ashley és elém rak egy tál müzlit.
- Köszönöm!- mosolyogtam rá. Apával beszélek pár szót, aztán ő már megy is dolgozni. Ashleyvel egymás mellett ülünk, és beszélgetünk amikor a lépcsőn Ben csörtet le.
- Reggelt!- köszönt, és egy puszit nyom a fejem tetejére. Mosolyogva figyelem, ahogyan félig belemászik a hűtőbe, csak hogy valami kaját találjon magának. Ashley még mindig le van döbbenve a kis puszi után, de aztán amolyan "ők tudják"nézéssel feláll az asztaltól és elindul ős is dolgozni. Ben leül velem szembe és ő is hozzá fog a reggelihez.
- Mi a terved mára?- kérdezi teli szájjal.
- Hát még nem tudom- felelem egyszerűen.
- Mit szólnál hozzá, ha megmutatnám neked Londont?- ajánlja fel. Nem akarom visszautasítani, hiszen nagyon kedves és még jobban megakarom őt ismerni.
- Komolyan?- kérdezem, mire hevesen bólogatni kezdett- Én benne vagyok!
- Rendben, az jó ha egy óra múlva indulunk?
- Persze- mosolyogtam rá és beraktam a mosogatógépbe a koszos tányéromat. Mikor szobám felé veszem az irányt, odahajolok Benhez és adok az arcára egy puszit- Köszönöm!
Felvonszoltam magamat a szobámba és leültem a laptopom elé. Dave nem volt bejelentkezve, viszont anya be volt. Egy fél órán keresztül elbeszélgettünk, nagyon jó volt újra hallani a hangját, mert már ő is nagyon hiányzik. Még volt negyed órám, de már mindent megnéztem a neten, és már fel is öltöztem. Gondoltam átnézek Benhez, hogy ő készen van-e már.Hármat kopogtam, majd miután nem nyitott ajtót, benyitottam. Ben kint ült a teraszán egy cigaretta kíséretében.
- Cigizel?- mentem oda hozzá, és leültem a tegnap esti helyemre.
- Már leszokóban vagyok!- mosolyodott el halványan. Aztán csak csendben ültünk egymás mellett. Egyszer csak feláll, és bement én meg követtem őt. Azonban elbotlottam Ben ágya sarkában és el is esek, ha Ben nem kap el. Szorosan tartott és a szemembe nézett.
- Köszönöm!- feleltem, és nem mertem még rá sem nézni hirtelen, annyira zavarban voltam. Nem szólt semmit. Egyre közelebb voltunk egymáshoz, és ajkaink már majdnem összeértek amikor megszólalt:
- Soha nem fogok rád úgy nézni, mintha a húgom lennél!- mondja, mire szívem hevesebben kezd el verni. Ez meg mit akar jelenteni? Hajamba túrtam és eltávolodtam tőle.
- Lent megvárlak!- mondtam és már kint is voltam a szobából. Nem kellett sokat várnom lent a nappaliban, Ben gyorsan összeszedte magát, és már indultunk is. Ben kocsijával mentünk egy darabig, majd amikor már elég közel voltunk a belvároshoz, leparkoltunk és onnantól gyalog mentünk tovább.
Ben nagyon jó idegenvezetőnek bizonyult, mindent amit tudott az adott nevezetességről elmondott. Amikor már majdnem éhen akartam halni, beültünk egy Burger King-be enni. Illedelmes akartam lenni, hogy az én részemet azt saját magamnak kifizetem, de Ben nem engedte.Helyet foglaltunk az egyik asztalnál, és miközben magunkba tömtük a hamburgereinket jókat nevettünk.
- Hihi, leetted a pólódat!- vigyorogtam Benre. Lenézett fehér pólójára, amin egy óriási ketchup folt virított.
- Basszus!- kiáltott fel és ijedten nézett fel rám. Nem tudtam visszatartani nevetésemet, amit Ben nem nézett valami jó szemmel- Szereznünk kell egy másik pólót! Nem mászkálhatok így az utcán!
- Jól van, jól van! Addig is itt van az én kabátom.- adtam neki oda az én kis méretű bőrdzsekimet.
- Ezt most ugye nem gondolod komolyan, Jess?
- Hát felőlem így is végig jöhetsz az utcán. Maximum megnéznek az emberek...- válaszoltam és újra röhögő görcsöt kaptam. Erre már Ben sem tudott mit mondani, belőle is előtört a nevetés.
- Na jó, add azt ide!- vette ki a kezemből a dzsekimet és magára kapta. Kerestünk egy normális boltot, ahol Ben vett magának egy új pólót és már mentünk is tovább.
- Ben, felülünk rá?- mutattam a London Eye irányába.
- Azt terveztem, igen!- felelte, majd megfogta a kezemet és maga után húzott a tömegben. Miután kiértünk a tömegből, Ben azután sem engedte el a kezem, sőt most mát teljesen rákulcsolta kezeit az enyémekre. Beálltunk a sorba, és miközben arra vártunk hogy végre felszállhassunk a kerékre, beszélgettünk. Amikor hangosan felröhögtünk, mindenki minket nézett de ez egyikünket sem érdekelte. Mikor végre felértünk a tetejére, beláttam fél Londont. Az egyik korláthoz mentem, és onnan csodáltam a Big Bent, amikor valaki hátulról átölelt. Elnéztem vállam fölött, ahol Bent pillantottam meg.
- Milyen így felülről London?- kérdezte, én meg szembe fordultam vele. Kezét áthelyezte derekamra és rám mosolygott.
- De gyönyörű vagy!- mondta, mire nekem leesett az állam. Közelebb hajolt hozzám és egy apró csókot adott ajkaimra....
