6.rész Hiány

Sziasztok!
Itt is lennék az új résszel, amiről most nem is mondok sok mindent, csak annyit hogy remélem tetszeni fog nektek!
Végre elkezdődött a szünet, szerintem erre a két hétre már mindenkinek szüksége van! Nem tudom pontosra mondani, hogy jövő hét pénteken tudok hozzni rész, szinte minden napomra van valami program betervezve. Megpróbálom hozni a részt, de tényleg nem ígérek semmit! Remélem kitudjátok magatokat pihenni! Mindenkinek Áldott, békés, boldog karácsonyt kívánok!!

 

 

 

 

Bori Xx.

 

 

- Ben...nem miattad ölték meg. Eléd ugrott és őt találta el a golyó. Ez nem a te hibád. Te csak megakartad őt védeni- fogtam meg a kezét és az enyémere kulcsoltam övéit- Elhiszed ezt nekem?

- Igen, és köszönöm!- adott egy puszit az arcomra. Nem akartam rákérdezni, hogy a parkban ki hívta, mert láttam rajta hogy újra előtörtek belőle a régi emlékek. Kézen fogva sétáltunk tovább, egy-két helyen még megálltunk és csináltunk pár közös képet, aztán a kocsi felé vettük az irányt.

Hamar haza értünk, ahol Ashley már vacsorával várt minket.

- Merre jártatok?- kérdezte a konyhából.

- Megmutattam Jessnek a várost.- felelte Ben miközben átkarolta a derekam.

- És hogy tetszik a város, Jess?- mosolygott rám Ashley.

- Nagyon tetszik, azonnal beleszerettem. Ben igazán jó idegenvezető volt.

Apa vacsora végére érkezett meg, így én és Ben felvonultunk a szobánkba.

- Daveee!- köszöntöttem legjobb barátomat a kamera mögül.

- Jeeess! Mi újság veled?

- Képzeld, ma végig jártam Londont! Muszáj valamikor eljönnöd, imádnád!- lelkendeztem- És nálad mi a helyzet? Otthon minden rendben van?

- Persze, itt minden oké. Csak hiányzol nagyon!

- Jaj, ne is mond. Te is hiányzol nekem! És a szülinapomat sem fogjuk együtt tölteni.- mondtam, és éreztam hogy könnyeim utat törnek maguknak.

- Baba, kérlek ne sírj. Így még nehezebb.

-Sajnálom, nem akarom megnehezíteni a dolgot, egyszerűen Ben-en kívül nem ismerek senkit és...ez így nem jó- meséltem, miközben könnyeimet törölgettem.

- De, ugye Ben normális, és jól kijöttök?

- Persze, nagyon kedves, meg minden. De ő, nem te vagy! És anya is hiányzik- szipogtam, majd belekortyoltam a teámba.

- Figyelj Jess! Nekem most mennem kell melózni, de este felhívlak! Azaz neked reggel.

- Renben, szeretlek!- mosolyogtam rá kamerán keresztül,mire ő dobott egy puszit és bontottuk a vonalat. Lefeküdtem az ágyra és elkezdtem olvasni. Mikor már meguntam, hogy csak fekszek és olvasok, gondoltam átmegyek Benhez.

Kettő kopogás után, kinyílt az ajtó és Ben széles mosolyával találtam magam szemben. Felnéztem rá, és elvesztem szemeiben. Csak néztük egymást, majd Ben elröhögte magát és megszólalt.

- Be is jössz, vagy itt kint maradsz?- nevetett mire mellkasába ütöttem. A szobába belépve újból körül néztem, majd leültem az ágyára. Leült mellém törökülésben és szembe fordított magával.

- Van valami baj?- nézett rám aggódóan.

- Semmi, csak most még olyan fura itt lenni!

- Tudod jól, hogy én itt vagyok. Ha bármi van itt mindig megtalálsz!- mosolygott rám.

- Köszönöm!- öleltem át, majd így ahogy voltunk eldőltünk az ágyon. Ben mellkasára feküdtem, ő meg a derekamra csúsztatta a kezét.

- Kérdezhetek valamit?- néztem fel rá.

- Persze!

- Szerinted...szerinted, nem furcsa hogy mi ketten - kezdtem bele, de nem nagyon tudtam kifejezni, mit is szeretnék mondani.

- Mi ketten, igen?- bazsalygott Ben.

- Hát hogy egyáltalán nem úgy viselkedünk, mint két mostohatestvér- nyögtem ki, és Ben pólójának a csücskével kezdtem el játszani.

- Ez igaz, de szerintem ez nem is olyan nagy baj...mármint ez így jobb, mintha ölnénk egymást. Szerintem semmi baj nincsen a kettőnk kapcsolatával- magyarázta teljesen komoly fejjel, amin nekem muszáj volt nevetnem- Na, most meg min nevetsz?

- Bocsi, de olyan aranyos voltál, ahogy magyaráztál az előbb!- bújtam hozzá még közelebb.

- Aranyos? Igen? És ha ezt csinálom, akkor is aranyos vagyok?- közeledett felém, és elkezdett csikizni. Az elején megpróbáltam lelökni magamról, de aztán már annyira elfáradtam a sok nevetéstől, hogy meg sem próbáltam tiltakozni.

- Hagyd abba!- kiálltottam miközben már levegőt alig kaptam a sok nevetéstől. Egyszer csak, azonban kinyílt az ajtó és Ashley elképedt arcával találtuk magunkat szemben.

- Csak megakartam kérdezni, minden rendben van-e?- mondtam és láttam rajta hogy egy kicsit zavarban van.

- Igen, anya minden rendben van!- válaszolta Ben, úgy hogy még mindig fölöttem támaszkodott.

- Rendben, én akkor megyek is- pislogott nagyokat Ashley és már ki is ment a szobából. Miután bezáródott az ajtó, mind a kettőnkből kitört a nevetés. 

5.rész A nagy titok

Halihó!
Tudom, nem péntek van, de a változatosság kezdvéért pénteken megint nem tudom hozni a részt, és mivel nem akarlak benneteket megvárakoztatni, hogy még egy hetet keljen várnotok, így most hozom!
Elnézést kérek a múlt heti lemaradásom miatt is, elutaztam és időm nem volt arra, hogy egyáltalán a laptopom közelébe is kerüljek.
Remélem, tetszeni fog a rész és kérlek benneteket, jelöljétek be a rész végén tetszett-e vagy sem! Köszönöm szépen, ez nagyon sokat jelentene a számomra!

 

 

 

Bori Xx.

PS.: Már csak másfél hét van a suliból, kitartás, nem sokára pihenhetünk egy kicsit!

 

 

 

Ben elhúzódott tőlem, és ijedten nézett rám. Őszíntén én sem tudtam hova rakni, ezt a kis csókot, de láttam rajta hogy ő maga is meglepődött tettén.

- Ne haragudj, nem tudom mi ütött belém...- kezdett bele a magyarázkodásba, de én közbe vágtam.

- Semmi, felejtsük el! Oké?- mosolyogtam rá, bíztatás képen. Hevesen bólogatni kezdett, majd telefonját előhúzta a zsebéből.

- Csináljunk egy közös képet!- közölte, majd kezét átdobta vállamon, és a kép már el is készült.

- Ez de jó lett!- válaszoltam, miközben a képet nézegettem- Ezt majd küld át, légyszíves!

- Mindenképpen!

Miután leszálltunk a London Eye-ról a Hyde Park felé vettük az irányt. Útközben megálltunk és készítettünk pár fotót, vagy leültünk egy padra. Mikor oda értünk a Hyde Parkhoz, kerestünk egy árnyékos helyet és leültünk a fűbe.

- Ha egyszer eljössz L.A.-be én is tartok neked egy város néző túrát!- mosolyogtam miközben a rohanó embereket néztem, akik vagy a munkából mentek haza, vagy éppen egy randira siettek.

- Tényleg, mikor mész haza?

- Hát még nem tudom. De, mit szólnál hozzá, ha majd eljönnél velem?- tettem fel a kérdést, mire hevesen bólogatni kezdett.

- Szívesen elmennék, úgysem voltam még soha Los Angelesben!- felelte, majd megcsörrent a telefonja. Kicsit odébb ment, de még így is hallottam, hogy valakivel egy kicsit magasabb hangnemben beszél, mint úgy általában szokott. Mikor visszajött szélesen elmosolyodott és megkérdezte:

- Hallottad, igaz?

- Nem mindent, csak annyit, hogy valakivel veszekszel...- válaszoltam.

- Akarod tudni?

- Hogy ha nem akarod elmondani, nem muszáj...én nem akarok a te életedben matatni!

- Jess, most már te is az életem része vagy!- fogta meg a kezemet. Ezt most nem értem. Egy napja ismerjük egymást és Ben mégis úgy kezel, mintha már ezer éve barátok lennénk. Lenézek összekulcsolt kezünkre és először elgondolkozok azon, hogy jobb lenne elhúznom a kezemet, de a végén nem én győzök, hanem valaki teljesen más ott belül, akit eddig nem ismertem. Kézen fogva indulunk vissza a kocsihoz, miközben mesélni kezdett.- Másfél éve belekerültem egy balhéba. Az iskolában volt egy fiú, aki elkezdett fenyegetni. Kezdetben nem foglalkoztam vele, de egyszer csak azzal jött, hogy ha nem teljesítem amit kér, megöli anyát és a barátnőmet- mesélte amit én csak tátott szájjal hallgattam- Először azt kérte, hogy szállítsak különböző helyekre drogokat. Mindig megcsináltam neki mindent, amit csak kért, de egy idő után eldurvultak a dolgok. Egyik nap kaptam egy csomagot, amiben egy cím és egy kis üzenet volt, hogy "legyél itt este 10-kor". Nem tudtam mit csináljak, de végül elmentem, mert ha szóltam volna a rendőröknek vagy nem mentem volna el, megölik anyát vagy a barátnőmet. Mikor oda értem a megadott címre, és kiszálltam a kocsiból, megpillantottam anyát és a barátnőmet, Clarat. Csak remélni mertem, hogy nem bántotta őket az, az állat.- mesélte, és amikor már nem tudtam lenyelni a szavakat megszólaltam.

- És bántotta őket?

- Szerencsére nem. Annál sokkal rosszabb volt...azt kérte, válasszak, melyikőjüket ölje meg. 5 percem volt összesen, arra hogy válasszak. Abban az 5 percben leforgott előttem minden. Nem tudtam dönteni, de nem is akartam. Egy percig sem gondolkodtam a válaszon...azt akartam, hogy engem öljön meg. Mikor már felém tartotta a fegyvert, meghallottam ahogy anya keservesen felsír. Visszagondoltam arra, amikor Claraval először találkoztunk. Az volt bennem, hogy jól választottam.

Becsuktam a szemem és vártam, hogy mikor lőnek már le. Hallottam, ahogy elsül a fegyver, azonban nem éreztem semmit. Azt hittem, máris a mennyben vagyok, de amikor kinyitottam a szemem, megláttam Clarat vérző fejjel a földön.- fejezte be, és én úgy éreztem muszáj őt megölelnem. Szorosan magamhoz húztam és csak öleltük egymást.

- Megölték azt, az embert akit a világon a legjobban szerettem....és ez mind miattam volt!