Reggel hangos ajtócsapkodásra ébredtem. Kimásztam a puha takaró alól és kinéztem az ajtón, de senkit nem láttam, csak a konyhából hallottam hangokat. Halkan lépkedtem a lépcsőn lefele, miközben azt hallgattam, hogy Ashley és Ben valamin nagyon veszekednek. Nem értettem igazán min vesztek enniyre össze, de annyira rájöttem hogy az esküvőről van szó. Mikor leértem és Ben meglátott azonnal elhallgatott.
- Ne haragudj Jess, nem akartunk felébreszetni- mosolygott rám kedvesen Ashely.
- Semmi gond!
- Reggelizel velünk?- kérdezte Ashley.
- Én nem kérek reggelit!- közölte Ben, majd felvonult a szobájába.
- Én viszont szívesen reggelizek veled, Ashley- mondtam és leültem az asztalhoz- Amúgy mi a baja Bennek, csak mert velem is így viselkedik?
- Mondtam neki, hogy majd menjen el apukáddal öltönyt próbálni, de ő meg sem próbálja elfogadni ezt a helyzetet.
- Tudom, tegnap akartam vele beszélni erről, de egyedül akart lennni- magyaráztam miközben felvágom a paradicsomot.
- Esetleg, ha van kedved eljöhetnél velem esküvői ruhát keresni. Aztán meg neked is kell valami szép koszorúslány ruhát nézni- kacsintott rám Ashley.
- Koszorúslány ruha? Én leszek a koszorúslány?
- Az egyik, de csak akkor ha van kedved. A másik az Ben kereszlánya lesz.- magyarázta.
- Persze hogy van kedvem. Köszönöm, hogy rám gondoltál. És egyáltalán mikor lesz az esküvő?
- Nyár végére terveztük, tehát egy hónap múlva körülbelül- lelkesedett az újdonsült "anyukám".
- Én tényleg örülök nektek! Megpróbálok mégegyszer Bennel is beszélni!
- Köszönöm!- ölelt át Ashley. Örültem nagyon, hogy Ashley-vel ilyen jóba lettünk, az elején féltem nagyon, hogy majd hogy fogunk egymással kijönni, de szerencsére kellemesen csalódtam. Miután megreggeliztunk, lehetett már vagy dél, ezért úgy döntöttem most beszélek Bennel. Három kopogás után Ben még mindig nem nyitott ajtót, ezért gondoltam benyitok. A szobában, mint mindig most is sötét volt, a redőnyök le voltak húzva és a függönyöket is elhúzta Ben, aki most éppen az ágyán békésen aludt. Mivel nem akartam őt felébreszteni, inkább lementem a kertbe napozni. Már egy ideje kint sütettem magam, amikor apa is csatlakozott hozzám.
- Beszélhetünk, Jess?
- Persze, mondjad!- fordultam felé.
- Figyelj, én csak azért nem mondtam el neked előre, hogy összeházasodunk, mert nem tudtam mit mondani. "Hé Jess, elveszem Ashleyt, oké?" vagy nem tudom mit kellett volna mondjak....
- Ne, apa! Nem kell magyarázkodnod, tényleg. Én nagyon örülök nektek, és remélem boldogok lesztek!- mosolyogtam rá.
- Köszönöm, hogy ilyen elfogadó vagy, nem úgy mint Ben.- rázta a fejét.
- Hát igen Bennek van egy stílusa, meg is ígértem Ashleynek, hogy beszélek a fejével. Ettől függetlenül, szerintem te is beszélhetnél vele, tudod mint férfi a férfival- nevettem.
- Ez jó ötlet. Egyébként jól érzed itt magad?
- Igen. Mondjuk néha még nem találom a helyemet, meg Dave és anya is nagyon hiányoznak, de ezen kívül jól érzem magam, igen- mondtam és egy kicsit kezdtem zavarban lenni, ugyanis apával nem igazán szoktunk így beszélgetni.
- Egyszer elhívhatnád Dave-et. Szívesen vendégül látnánk, meg már úgy is régen találkoztunk.
- Ó, rendben akkor majd mondom neki!
A nap további részében folytattam a napozást. Este felé apáék elmentek vacsorázni, így ketten maradtunk Bennel. Azaz egyedül voltam, mert Ben napközben elhúzott valahova. Éppen a fürdőszobából léptem ki, amikor hangos vihogást hallottam meg lentről. Elképzelésem nem volt, hogy ki lehet az, így úgy döntöttem hogy lemegyek megnézni ki lehet az. Azonban amikor leértem a lépcsőn, azt kívántam bár ne jötte volna le, ugyanis Ben egy igen lenge öltözékben lévő lányt csókolgatott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése