Először is szeretnék mindenkinek BOLDOG ÚJÉVET kívánni! Másodszor pedig, remélem jól alakult a téli szünet és kipihentétek magatokat, és újult erővel ültök vissza hétfőn az iskola padba. Elnézést kérek, amiért a múlt héten nem hoztam a részt, az ünnepek miatt időm nem volt írni a részeket. Szeretnék nektek írni majd egy novellát, utó karácsonyi ajándék képen, de sajnos még nem látom előre, hogy mikor lesz rá időm. A részről még annyit, hogy nem lett túl esemyénydús, de remélem tetszeni fog nektek!
Bori Xx.
P.S.: Köszönöm, hogy velem voltatok egész évben!<3
Miután abbahagytuk a nevetést, muszáj volt Bentől megkérdeznem, hogy most vajon mit is gondolhat rólunk az anyukája.
- Hát inkább nem akarom tudni!- rázta a fejét, és eldőlt az ágyon. Mellé feküdtem, de Ben rögtön a mellkasára vont- Van kedved itt aludni? Ha nincs, én nem erőltetem csak gondoltam...
- Ne. Van kedvem itt aludni, persze! CSak eszembe jutott, hogy már két napja itt vagyok, de még egyszer sem aludtam a saját ágyamban.- kuncogtam a saját hülyeségemen.
- Ha rajtam múlik, nem is fogsz!- nyúlt állam alá, hogy a szemébe tudjak nézni. Éreztem, hogy elönt a pír, így gyorsan Ben vállába fúrtam az arcom, hogy még véletlenül se vegye észre, hogy elpirultam. Azonban hallom, hogy Ben elneveti magát és belepuszil a hajamban. Tehát észre vette. Egyszer csak fogom magam és felállok, amit ha jól láttam Ben nem nagyon értett. Átmentem a szobámba, felkaptam a pizsamámat, és már mentem is vissza Ben szobájába, aki amikor beléptem félmeztelenül állt előttem. Szemem tovább időzött Ben izmos testén, mint kellett volna, és csak arra eszméltem fel, hogy Ben közelebb jön hozzám és kezeit a derekamra helyezi.
- Azt hittem, meggondoltad magad és itt hagysz!- nézett le rám.
- Miért hagynálak itt?
- Nem tudom...-feleli és egy kósza hajtincset kisöpör az arcomból. Egyre közelebb kerülünk egymáshoz, és azt hittem újból meg fog csókolni, de nem tette. Elenged, felvesz egy pólót, majd az ágya fele int nekem. Óvatosan bemászok mellé az ágyba, betakar a takaróval és a mellkasára hajtom a fejem.
- Jó éjt, Jess!- nyom egy puszit a fejem tetejére.
- Neked is, Ben!- felelem mosolyogva, és még közelebb bújok hozzá. Mielőtt még elkezdenék gondolkozni bármin is, érzem hogy szemeim lassan lecsukódnak, és mély álomba merülök.
Reggel mikor felébredek, Ben már nincs mellettem. Lassan kimászok az ágyból, és még mielőtt elhagynám a szobát, beágyazok. Szobám felé veszem az irányt, ahol az íróasztalomon egy kis cetli vár:
"Ne haragudj, el kellett mennem dolgozni! 2 óra körül jövök, utána meg azt csinálunk amit akarunk!
Csók: Ben"
Lementem a nappaliba, hátha Ashleyt vagy apát még itthon találom, de sajnos már mind a ketten elmentek dolgozni. Ráérősen megreggeliztem, majd egy pohár limonádé társaságában felmentem a szobámba. Kiültem a teraszra egy könyvel a kezemben, és elkezdtem olvasni. Sikerült teljesen kizárnom a külvilágot, addig a pillanatig, amíg meg nem csörrent a telefonom.
- Hello!- szóltam bele.
- Hello, Jess!- szólt bele a vonal másik végén egy ismerős hang.
- Honnan tudod a számomat, Ben?
- Az maradjon az én titkom! Na, hova szeretnél menni délután?- kérdezte.
- Nem tudom. Neked van valami ötleted?
- Mit szólnál hozzá, ha otthon kiülnénk a kertbe és sütögetnénk?- jött elő az ötlettel, ami nekem egyből megtetszett.
- Ez jó! De akkor elkéne menni vásrolni, mert semmi nincsen itthon- vázoltam a helyzetet.
- Rendben, egy negyed óra múlva ott vagyok érted!Puszi!- köszönt el. Leszaladtam a konyhába, ahol megnéztem mit is kell pontosan venni, és gyorsan írtam egy bevásárló listát. Felvettem valami normális ruhát, és Ben már meg is érkezett.
- Szia!- szálltam be mellé az anyósülésre és nyomtam az arcára egy puszit.
- Neked is szia- mosolygott- Arra gondoltam, hogy akkor most meg is vehetnénk anyu szülinapi ajándékát.
- Ez jó ötlet! Szerinted én mit vegyek neki?
- Én úgy gondoltam, hogy közössen veszünk neki egy nagyobb ajándékot. Tudod, mint két tesó!- vigyorgott rám, mire én értetlenül néztem rá- Nyugi, megmondtam hogy nem fogok rád úgy nézni, mintha a húgom lennél!
Ben egy nagy pláza előtt parkolt le, majd kézen fogott, és a bejárat felé vettük az irányt.
- Nagyon csinos vagy ma!- mért véig, míg én elmentem egy bevásárlókocsit szerezni. Válaszom egy széles mosoly és egy arcra puszi volt. Mikor az üdítőkhöz értünk, Ben egyszer csak megállt, mire én értetlenül néztem rá.
- Mi az?
. Ülj be a kocsiba!- kacsintott rám, mire én még jobban nem értettem mit akar, így inkább engedelmeskedtem neki és beültem a kocsiba. Aztán Ben hirtelen olyan gyorsan kezdte el tolni a kocsit, hogy abban az 5 másodpercben leforgott előttem a fél életem. Egyszer csak megláttam, hogy a borosüvegek felé vesszük az irányt, és akkor döntöttem úgy hogy inkább becsukom a szememet, mert nem akarom látni ahogy az egész polc rámborul. Mikor már elképzeltem, ahogyan az egész polc rámborul, és hogy az üvegszilánkok össze-vissza vágják az arcomat, megálltunk. Lassan kinyitottam a szemem, és mikor meggyőződtem arról, hogy nem dőlt rám a polc, méllyen kifújtam a levegőt. Az első dolog amit meghallottam, az Ben hangos röhögése volt.
- Normális vagy? Majdnem meghaltam!- ugrottam ki a kocsiból, és Ben felé vettem az irányt.
- De nem haltál meg!- mosolyodott el szélesen.
- Te teljesen megőrültél...- ütöttem egyet a mellkasára, mire ő szorosan magához vont.
- Akkor is teljesen megőrültem, ha most megcsókollak?
- Hát inkább nem akarom tudni!- rázta a fejét, és eldőlt az ágyon. Mellé feküdtem, de Ben rögtön a mellkasára vont- Van kedved itt aludni? Ha nincs, én nem erőltetem csak gondoltam...
- Ne. Van kedvem itt aludni, persze! CSak eszembe jutott, hogy már két napja itt vagyok, de még egyszer sem aludtam a saját ágyamban.- kuncogtam a saját hülyeségemen.
- Ha rajtam múlik, nem is fogsz!- nyúlt állam alá, hogy a szemébe tudjak nézni. Éreztem, hogy elönt a pír, így gyorsan Ben vállába fúrtam az arcom, hogy még véletlenül se vegye észre, hogy elpirultam. Azonban hallom, hogy Ben elneveti magát és belepuszil a hajamban. Tehát észre vette. Egyszer csak fogom magam és felállok, amit ha jól láttam Ben nem nagyon értett. Átmentem a szobámba, felkaptam a pizsamámat, és már mentem is vissza Ben szobájába, aki amikor beléptem félmeztelenül állt előttem. Szemem tovább időzött Ben izmos testén, mint kellett volna, és csak arra eszméltem fel, hogy Ben közelebb jön hozzám és kezeit a derekamra helyezi.
- Azt hittem, meggondoltad magad és itt hagysz!- nézett le rám.
- Miért hagynálak itt?
- Nem tudom...-feleli és egy kósza hajtincset kisöpör az arcomból. Egyre közelebb kerülünk egymáshoz, és azt hittem újból meg fog csókolni, de nem tette. Elenged, felvesz egy pólót, majd az ágya fele int nekem. Óvatosan bemászok mellé az ágyba, betakar a takaróval és a mellkasára hajtom a fejem.
- Jó éjt, Jess!- nyom egy puszit a fejem tetejére.
- Neked is, Ben!- felelem mosolyogva, és még közelebb bújok hozzá. Mielőtt még elkezdenék gondolkozni bármin is, érzem hogy szemeim lassan lecsukódnak, és mély álomba merülök.
Reggel mikor felébredek, Ben már nincs mellettem. Lassan kimászok az ágyból, és még mielőtt elhagynám a szobát, beágyazok. Szobám felé veszem az irányt, ahol az íróasztalomon egy kis cetli vár:
"Ne haragudj, el kellett mennem dolgozni! 2 óra körül jövök, utána meg azt csinálunk amit akarunk!
Csók: Ben"
Lementem a nappaliba, hátha Ashleyt vagy apát még itthon találom, de sajnos már mind a ketten elmentek dolgozni. Ráérősen megreggeliztem, majd egy pohár limonádé társaságában felmentem a szobámba. Kiültem a teraszra egy könyvel a kezemben, és elkezdtem olvasni. Sikerült teljesen kizárnom a külvilágot, addig a pillanatig, amíg meg nem csörrent a telefonom.
- Hello!- szóltam bele.
- Hello, Jess!- szólt bele a vonal másik végén egy ismerős hang.
- Honnan tudod a számomat, Ben?
- Az maradjon az én titkom! Na, hova szeretnél menni délután?- kérdezte.
- Nem tudom. Neked van valami ötleted?
- Mit szólnál hozzá, ha otthon kiülnénk a kertbe és sütögetnénk?- jött elő az ötlettel, ami nekem egyből megtetszett.
- Ez jó! De akkor elkéne menni vásrolni, mert semmi nincsen itthon- vázoltam a helyzetet.
- Rendben, egy negyed óra múlva ott vagyok érted!Puszi!- köszönt el. Leszaladtam a konyhába, ahol megnéztem mit is kell pontosan venni, és gyorsan írtam egy bevásárló listát. Felvettem valami normális ruhát, és Ben már meg is érkezett.
- Szia!- szálltam be mellé az anyósülésre és nyomtam az arcára egy puszit.
- Neked is szia- mosolygott- Arra gondoltam, hogy akkor most meg is vehetnénk anyu szülinapi ajándékát.
- Ez jó ötlet! Szerinted én mit vegyek neki?
- Én úgy gondoltam, hogy közössen veszünk neki egy nagyobb ajándékot. Tudod, mint két tesó!- vigyorgott rám, mire én értetlenül néztem rá- Nyugi, megmondtam hogy nem fogok rád úgy nézni, mintha a húgom lennél!
Ben egy nagy pláza előtt parkolt le, majd kézen fogott, és a bejárat felé vettük az irányt.
- Nagyon csinos vagy ma!- mért véig, míg én elmentem egy bevásárlókocsit szerezni. Válaszom egy széles mosoly és egy arcra puszi volt. Mikor az üdítőkhöz értünk, Ben egyszer csak megállt, mire én értetlenül néztem rá.
- Mi az?
. Ülj be a kocsiba!- kacsintott rám, mire én még jobban nem értettem mit akar, így inkább engedelmeskedtem neki és beültem a kocsiba. Aztán Ben hirtelen olyan gyorsan kezdte el tolni a kocsit, hogy abban az 5 másodpercben leforgott előttem a fél életem. Egyszer csak megláttam, hogy a borosüvegek felé vesszük az irányt, és akkor döntöttem úgy hogy inkább becsukom a szememet, mert nem akarom látni ahogy az egész polc rámborul. Mikor már elképzeltem, ahogyan az egész polc rámborul, és hogy az üvegszilánkok össze-vissza vágják az arcomat, megálltunk. Lassan kinyitottam a szemem, és mikor meggyőződtem arról, hogy nem dőlt rám a polc, méllyen kifújtam a levegőt. Az első dolog amit meghallottam, az Ben hangos röhögése volt.
- Normális vagy? Majdnem meghaltam!- ugrottam ki a kocsiból, és Ben felé vettem az irányt.
- De nem haltál meg!- mosolyodott el szélesen.
- Te teljesen megőrültél...- ütöttem egyet a mellkasára, mire ő szorosan magához vont.
- Akkor is teljesen megőrültem, ha most megcsókollak?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése