Először is szeretnék bocsánatot kérni, amiért nem érkezett időben a rész, de a héten semmi időm nem volt arra hogy írjam. Másodszor pedig, remélem tetszeni fog nektek ez a rész, szerintem egy kicsit unalmasra sikeredett, sajnálom most csak ennyire volt időm. Remélem megtudjátok érteni, és köszönöm!
Bori Xx.
Miután apa kimondta, hogy összeházasodnak, hálát adtam az Istennek, hogy leültem mert ha állok, biztosan elájulok. Benre néztem, aki mintha teljesen sokkot kapott volna, úgy ült ott a kanapén. Csak bámult maga elé, és egy szót sem szólt.
- Hát ez szuper, meg minden, de apa ezt igenis megbeszélhetted volna velem előtte. Ezt most nem azért, mert nem kedvelnélek Ashley, de jól esett volna ha ezt megbeszéled velem- mondtam miközben Ben mellé ültem. Óvatosan megfogtam a kezét és felállítottam- Gyere, menjünk fel a szobádba!
Fent, Ben kiült az erkélyre és azonnal rágyújtott egy szál cigire.
- Nem akarok zavarni, gondolom most egyedül akarsz lenni!- mondtam alig hallhatóan, nem tudtam hova rakni ezt a helyzetet.
- Öhm azt hiszem, igen. Jobb ha most elmész!- felelte, ami számomra olyan volt mintha kést döftek volna a mellkasomba. Reméltem, hogy azt mondja, hogy most szüksége van rám, vagy legalább valami ilyesmi. Még egy utolsó pillantást vetettem rá, majd elhagytam a szobát. Saját szobámba érve bekapcsoltam a laptopomat, és csak remélni mertem hogy Dave fent van Skypon. Mikor megláttam a kis zöld bogyót, miszerint fent van, rögtön rányomtam a hívás gombra.
- Jess!- ordított bele a kamerába Dave.
- Neked is szia, Dave!- mosolyogtam vissza rá- Mi újság?
- Most értem haza a melóból. Azon kívül semmi érdekes, nálad?
- Hát nálam...történtek dolgok- hajtottam le a fejemet, mert úgy éreztem menten elsírom magam.
- Mi a baj, Jess? Bántott valaki? Vagy nem érzed magad jól ott?- rohamozott meg Dave a kérdéseivel.
- Nyugi, velem nincs semmi baj! Csak apa és Ashley össze fognak házasodni- mondtam ki, mire Dave szemei hatalmasra kerekedtek.
- Hogy mi? És mégis mikor? Mennyi ideje tudod, és miért nem mondtad előbb?- szólalt meg egy pár perc múlva.
- Én is csak ma tudtam meg. Most szerinted mit kéne csináljak?- sóhajtottam fel.
- Foggalmam sincs, Jess! Annyit tudok mondani, hogy próbáld elfogadni ezt a helyzetet. Tudom nem könnyű, de legalább próbáld meg!
- Annyira hiányzol!
- Te is, baba! Tudod már mikor jössz haza?
- Hát még nem nagyon. Még csak most jöttem, de elhiheted mennyire szeretnék újra otthon lenni- vázoltam a helyzetet. Még egy kicsit beszélgettünk, majd miután leraktuk, csak ültem az ágyamon és néztem ki a fejemből. Nem tudtam magamal mit kezdeni, Ben nélkül egyszerűen elveszett voltam. Lementem a konyhába, hogy egyek valamit, ha már a grillezés elmaradt. Éppen a pirítósomat szedtem ki a sütőből amikor megjelent Ben.
- Kérsz te is?- kérdeztem.
- Nem, kösz!- válaszolta flegmán. Már megint bunkó, csak azt nem értem miért. Én nem úgy gondolom, hogy nem mondtam vagy tettem semmi rosszat. Mikor már nem bírtam tovább, megszólaltam:
- Értem én, hogy ki vagy akadva ezen a házasság dolgon, nekem is váratlanul jött, de ezért miért velem kell bunkón viselkedni?- vittem kicsit feljebb a hangomat, mint kellett volna. Ben közelebb jött hozzám, és a konyhapultnak szorított.
- Nem az a bajom, hogy összeházasodnak, hanem az, hogy akkor nem lehetek veled!- suttogta ajkaimra, majd hirtelen sarkon fordult és felszaladt a szobájába. Csak álltam a konyha közepén és bámultam magam elé. Ez most megint mi akart lenni? Mi az, hogy akkor nem lehet velem? Hirtelen elfogott a hányinger, így a pirítósomat ott hagyva felrohantam a fürdőszobába. Miután arcomat hideg vízzel megmostam, visszaindultam a szobámba. Ben ajtaja előtt megálltam egy pillanatra, majd bementem a saját szobámba. Befeküdtem az ágyamba és a plafont kezdtem el bámulni. Ben ágya sokkal kényelmesebb. Bennel sokkal jobb aludni, mint egyedül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése