Csak álltam a lépcső alján és néztem őket. Éreztem, hogy könnyeim utat törnek maguknak, és patakokban folynak le arcomon. Sarkon fordultam és felrohantam a lépcsőn, de Ben annyira el volt veszve a lány szájában, hogy még azt sem hallotta meg, ahogy a lépcső legfelső fokán elvágódok, és nagyot esek. Térdemet csúnyán bevágtam, de abban a pillanatban még a vér látványa sem érdeklet. Berohanok a fürdőszobába és magamra zárom az ajtót, és az ajtónak támaszkodva csúszok le a földre, miközben könnyeim még mindig patakokban folytnak. Fájt más lánnyal látni őt, még akkor is ha mi nem is voltunk együtt soha. Nem értettem, hogy miért csinálta.
Mikor már úgy éreztem, össze kell magam szednem, felálltam a földről és a mosdókagylónak támaszkodva néztem magam a tükörbe, ahol egy vadidegen lány nézett vissza rám. Soha életemben még nem sírtam fiú után, még akkor sem amikor valaki szakított velem. Azonban Ben teljesen más volt. Miután hideg vízzel megmostam az arcomat, szobám felé vettem az irányt. Halkan léptem ki a fürdőszobából, nehogy lent Ben meghallja. Mikor sikeresen beértem a szobámba, eldőltem az ágyon és próbáltam megfejteni miért is fáj, amit Ben tett.
Reggel borzasztó fejfájásra ébredek. Mikor felkelek, hogy lemenjek a konyhába valami gyógyszerért, forog velem az egész világ. Lassan tántorgok le a lépcsőn a konyha felé, ahol Bennel találom magam szemben.
- Jess, jól vagy?- nézett rám, és láttam rajta hogy aggódik.
- Persze, csak nagyon fáj a fejem és szédülök. Tudsz adni valamilyen gyógyszert?- kérdeztem, miközben óvatosan leültem az asztalhoz. Ben azonnal ugrott és az egyik fiókban kezdett el matatni.
- Tessék, ez nekem mindig segít!- mosolygott rám.
- Köszönöm!
- Vissza kéne feküdnöd! Ha akarod felviszlek.- kacsintott rám.
- Nem köszi, azt hiszem megy egyedül is.- utasítottam vissza, majd lassan felálltam. Sikeresen felértem a szobámba, ám Ben még mindig aggódva nézett rám- Megleszek, nyugi!
- És...esetleg...nem akarod, hogy oda feküdjek melléd?- húzta huncut mosolyra a száját, és meg sem várva válaszomat befeküdt mellém. Mosolyogva néztem fel rá, és a mellkasára feküdtem. A gyógyszer hatására hamar lecsukódtak szemeim, azonban azt még hallottam ahogy Ben a fülembe suttog.
- El sem hiszed, milyen érzés két nap után újra veled aludni!
Arra ébredtem, hogy Ben az arcomat puszilgatja.
- Jó reggelt, álomszuszék!- hallottam meg mély hangját.
- Menny az idő?
- Dél múlt. Ideje enned valamit.
- Rendben.- keltem ki az ágyból és már a fürdőszoba felé vettem volna az irányt, amikor Ben megállított.
- Mi történt a térdeddel?
- Tegnap elestem a lépcsőn.
- Mi? És miért nem szóltál? Jess, ezt muszáj bekötni, nagyon csúnya.- jött közelebb, hogy jobban szemügyre vehesse a térdemet.
- Azért nem szóltam, mert éppen egy lányt csókolgattál lent a nappaliban.- válaszoltam egy kicsit keményebben, mint kellett volna.
- Figyelj, Jess nem az történt amire gondolsz....
- Ben! Nem kell magyarázkodnod, hiszem semmi közöm hozzá.- vágtam a szavába.
- Nem feküdtünk le.- nézett a szemembe- Csókolóztunk, de leállítottam, mert másba vagyok szerelmes.
- Ben, tényleg nem kell itt magyarázkodnod, alig öt napja ismerjük egymást...nincs közöm a magánéletedhez.- mondtam, mire Ben közelebb jött és megsimította az arcomat.
- Akkor is azt gondolod, hogy nincs hozzá semmi közöd, ha beléd vagyok szerelmes?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése