Fontos!!

Sziasztok!
Sokat gondolkodtam az elmúlt hetekben, hogy mi legyen a bloggal, ugyanis egyrészről mostanában nagyon kevés időm van arra, hogy írjam a részeket, másrészről pedig nincs forgalma a blognak. Ezért úgy döntöttem, hogy szüneteltetni biztos nem fogom, viszont nem minden héten lesz rész, hanem ahogy van időm megírni a részeket és felrakni, úgy fogom nektek hozni majd őket.
Remélem megértitek, én mindent megteszek annak érdekében, hogy ne kelljen a következő részre sokat várnotok!

 

 

 

Bori Xx.

 

 

P.S.: Köszönök nektek mindent!<3

12.rész Új helyzet

Sziasztok!
Először is elnézést szeretnék kérni, amiért nem időben hoztam meg a részt, de egy kicsit elcsúsztam a történet írásával, valamint a múlt hét felét nem otthon töltöttem így elég nehézkes volt egy rendesen működő laptopot és egy normális wifit találnom.
A részről annyit, hogy egyáltalán nem érzem magaménak, és elég unalmasra is sikeredett. Azért remélem nektek tetszik!

 

 

Bori Xx.

 

 

P.S: Kérlek benneteket, hogy jelöljétek be a rész végen tetszett-e a rész vagy sem! Köszönöm!!

 

 

 

Mikor Ben kimondta, hogy szerelmes belém hirtelen olyan boldogság szállt belém, mint még soha.

- És mi van akkor, ha én is így érzek irántad?- szólaltam meg egy pár perc múlva. Ben szemei tágra nyíltak, majd aranyosan elmosolyodott.

- Hát akkor ezen nem tudunk máshogy segíteni, hacsak a barátnőm nem leszel!- jött még közelebb és ajkaink már majdnem összeértek- Szóval, leszel a barátnőm Jess?

Szívem hevesen dobogott, úgy éreztem lábaim lassan felmondják a szolgálatot annyira remegtek a térdeim.

- Igen, leszek a barátnőd Ben!- bólogattam hevesen és Ben ajkai máris az enyéimre tapadt. Emlékszem a csókunkra a bolt közepén, vagy amikor a London Eye-on csókolt meg. Azoknál a csókoknál Ben nem mert úgy megcsókolni ahogy most. Ez a csók sokkal vadabb volt, és éreztem hogy Ben komolyan gondolja a dolgokat. Hajába túrtam, miközben ő óvatosan meghúzta az alsó ajkamat. Ben egyszercsak felemelt és az ágyhoz vitt, ahol eldöntött és felém tornyosult. Ajkaink egy percre sem váltak el egymástól. Mindkettőnk száját halk nyögések hagyták el, miközben én fordítottam helyzetünkön. Mikor már alig kaptam levegőt, elhúzódtam Bentől és homlokomat az övének döntöttem. Ben újra megakart csókolni, mire én felkuncogtam.

- Hé, alig kapok levegőt! Mostantól bármikor megcsókolhatsz!

- Tudom, de nehéz lesz megszokni, hogy akkor csókollak meg amikor csak akarlak, és nem kell attól félnem, hogy te nem akarod!

Még egy ideig az ágyban feküdtünk, miközben halkan beszélgettünk, és néha váltottunk egy-egy csókot. Aztán Ben egyszer csak felkapott az ágyról és a fürdőszobába cipelt. Leültetett a földre, majd elővette az elsősegély dobozt és elkezdte lefertőtleníteni a sebemet.
- Aú, ez csíp!- szisszentem fel, mikor Ben valami barna folyadékot csepegtetett a sebemre.
- Mindjár elmúlik.- mondta és egy puszit nyomott a számra- Jobb?
- Sokkal.- nevettem fel, majd Ben folytatta sebem bekötözését. Miután végzett, elpakolta a kötszereket és leült mellém a földre.
- Köszönöm!- adtam egy puszit az arcára.
- Csak egy puszit kapok?- biggyesztette le a száját, mire elnevettem magam. Felálltam, mire ő is felállt és szembe fordított magával. Kezét a derekamra helyezte, majd lassan megcsókolt. Lábujjhegyre kellett állnom, hogy én is elérjem őt, amit Ben igen viccesnek talált így belenevetett a csókunkba.
- Fel kéne köszöntsük anyukádat.- suttogtam két csók között.
- Tudom. Figyelj, szerintem még ne mondjuk el nekik, hogy mi van köztünk!- simította meg az arcomat. Egy pillanatra csalódottnak éreztem magam, hogy nem akar felvállalni, de aztán rájövök, hogy teljesen igaza van.
- Szerintem is várjunk még egy kicsit!- bólogatok, és kézen fogva elhagyjuk a fürdőt. Ben a szobája felé vezet, de nem töltünk sok időt a szobában, csak annyit amíg Ben előkeresi az ajándékot, és ad egy gyors csókot. Apa és Ashley a nappaliban TV-t néznek, amikor leérünk.
- Sziasztok! Már azt hittük elmentetek valahova.- szólt apa kedvesen.
- Ja, nem. Jessnek nagyon fájt a feje, és aludt egyet. Én meg elaludtam vele együtt.- mosolygott rám Ben. Annyira aranyos amikor mosolyog.
- De most már jól vagy, Jess?- aggódik Ashley.
- Persze, az alvás csodákra képes.
- Anya, szeretnénk neked Jess-el nagyon boldog szülinapot kívánni!- szólalt fel Ben, és átadta anyukájénak az ajándékot.- Úgy gondoltuk, közösen veszünk neked valamit!
- Jaaj, nagyon aranyosak vagytok, köszönöm szépen!- adott egy-egy puszit Ashley, aki láthatólag nagyon örült az ajándéknak.
A nap további részében nem csináltunk sok mindent. Amikor apa és Ashley nem figyeltek oda, Bennel titokban váltottunk egy két csókot. Este fele lehetett, amikor apáék elmentek otthonról, kettesben hagyva minket Bennel.
- Alig vártam már ezt a pillanatot!- húzta kacér mosolyra a száját Ben, majd magához húzva hevesen megcsókolt. Csókunk egyre vadabbá vált, majd egyszer csak Ben felkapott és a szobájába cipelt, ahol lerakott az ágyra és fölém kerekedett. Miközben egy percre sem váltunk egy egymástól, én letéptem Ben pólóját és a sarokba hajítottam. Végig simítottam Ben kockás hasán, majd a hajába túrtam. Ben egyszer csak elszakadt tőle, és homlokát az enyémnek döntötte.
- Nem akarom siettetni a dologkat!- néz a szemembe. Ajkamba harapok, és egy lágy csókot nyomok a szájára.
- Én sem akarom elsietni!- mosolygok rá, és mellém fekszik. Kezeinket összefonja, és egy puszit ad a kezemre.
- El sem hiszem, hogy most már az enyém vagy!

 

11.rész Fordulat

Csak álltam a lépcső alján és néztem őket. Éreztem, hogy könnyeim utat törnek maguknak, és patakokban folynak le arcomon. Sarkon fordultam és felrohantam a lépcsőn, de Ben annyira el volt veszve a lány szájában, hogy még azt sem hallotta meg, ahogy a lépcső legfelső fokán elvágódok, és nagyot esek. Térdemet csúnyán bevágtam, de abban a pillanatban még a vér látványa sem érdeklet. Berohanok a fürdőszobába és magamra zárom az ajtót, és az ajtónak támaszkodva csúszok le a földre, miközben könnyeim még mindig patakokban folytnak. Fájt más lánnyal látni őt, még akkor is ha mi nem is voltunk együtt soha. Nem értettem, hogy miért csinálta.
Mikor már úgy éreztem, össze kell magam szednem, felálltam a földről és a mosdókagylónak támaszkodva néztem magam a tükörbe, ahol egy vadidegen lány nézett vissza rám. Soha életemben még nem sírtam fiú után, még akkor sem amikor valaki szakított velem. Azonban Ben teljesen más volt. Miután hideg vízzel megmostam az arcomat, szobám felé vettem az irányt. Halkan léptem ki a fürdőszobából, nehogy lent Ben meghallja. Mikor sikeresen beértem a szobámba, eldőltem az ágyon és próbáltam megfejteni miért is fáj, amit Ben tett.
Reggel borzasztó fejfájásra ébredek. Mikor felkelek, hogy lemenjek a konyhába valami gyógyszerért, forog velem az egész világ. Lassan tántorgok le a lépcsőn a konyha felé, ahol Bennel találom magam szemben.
- Jess, jól vagy?- nézett rám, és láttam rajta hogy aggódik.
- Persze, csak nagyon fáj a fejem és szédülök. Tudsz adni valamilyen gyógyszert?- kérdeztem, miközben óvatosan leültem az asztalhoz. Ben azonnal ugrott és az egyik fiókban kezdett el matatni.
- Tessék, ez nekem mindig segít!- mosolygott rám.
- Köszönöm!
- Vissza kéne feküdnöd! Ha akarod felviszlek.- kacsintott rám.
- Nem köszi, azt hiszem megy egyedül is.- utasítottam vissza, majd lassan felálltam. Sikeresen felértem a szobámba, ám Ben még mindig aggódva nézett rám- Megleszek, nyugi!
- És...esetleg...nem akarod, hogy oda feküdjek melléd?- húzta huncut mosolyra a száját, és meg sem várva válaszomat befeküdt mellém. Mosolyogva néztem fel rá, és a mellkasára feküdtem. A gyógyszer hatására hamar lecsukódtak szemeim, azonban azt még hallottam ahogy Ben a fülembe suttog.
- El sem hiszed, milyen érzés két nap után újra veled aludni!
Arra ébredtem, hogy Ben az arcomat puszilgatja.
- Jó reggelt, álomszuszék!- hallottam meg mély hangját.
- Menny az idő?
- Dél múlt. Ideje enned valamit.
- Rendben.- keltem ki az ágyból és már a fürdőszoba felé vettem volna az irányt, amikor Ben megállított.
- Mi történt a térdeddel?
- Tegnap elestem a lépcsőn.
- Mi? És miért nem szóltál? Jess, ezt muszáj bekötni, nagyon csúnya.- jött közelebb, hogy jobban szemügyre vehesse a térdemet.
- Azért nem szóltam, mert éppen egy lányt csókolgattál lent a nappaliban.- válaszoltam egy kicsit keményebben, mint kellett volna.
- Figyelj, Jess nem az történt amire gondolsz....
- Ben! Nem kell magyarázkodnod, hiszem semmi közöm hozzá.- vágtam a szavába.
- Nem feküdtünk le.- nézett a szemembe- Csókolóztunk, de leállítottam, mert másba vagyok szerelmes.
- Ben, tényleg nem kell itt magyarázkodnod, alig öt napja ismerjük egymást...nincs közöm a magánéletedhez.- mondtam, mire Ben közelebb jött és megsimította az arcomat.
- Akkor is azt gondolod, hogy nincs hozzá semmi közöd, ha beléd vagyok szerelmes?

10.rész Csalódás

Reggel hangos ajtócsapkodásra ébredtem. Kimásztam a puha takaró alól és kinéztem az ajtón, de senkit nem láttam, csak a konyhából hallottam hangokat. Halkan lépkedtem a lépcsőn lefele, miközben azt hallgattam, hogy Ashley és Ben valamin nagyon veszekednek. Nem értettem igazán min vesztek enniyre össze, de annyira rájöttem hogy az esküvőről van szó. Mikor leértem és Ben meglátott azonnal elhallgatott.
- Ne haragudj Jess, nem akartunk felébreszetni- mosolygott rám kedvesen Ashely.
- Semmi gond!
- Reggelizel velünk?- kérdezte Ashley.
- Én nem kérek reggelit!- közölte Ben, majd felvonult a szobájába.
- Én viszont szívesen reggelizek veled, Ashley- mondtam és leültem az asztalhoz- Amúgy mi a baja Bennek, csak mert velem is így viselkedik?
- Mondtam neki, hogy majd menjen el apukáddal öltönyt próbálni, de ő meg sem próbálja elfogadni ezt a helyzetet.
- Tudom, tegnap akartam vele beszélni erről, de egyedül akart lennni- magyaráztam miközben felvágom a paradicsomot.
- Esetleg, ha van kedved eljöhetnél velem esküvői ruhát keresni. Aztán meg neked is kell valami szép koszorúslány ruhát nézni- kacsintott rám Ashley.
- Koszorúslány ruha? Én leszek a koszorúslány?
- Az egyik, de csak akkor ha van kedved. A másik az Ben kereszlánya lesz.- magyarázta.
- Persze hogy van kedvem. Köszönöm, hogy rám gondoltál. És egyáltalán mikor lesz az esküvő?
- Nyár végére terveztük, tehát egy hónap múlva körülbelül- lelkesedett az újdonsült "anyukám".
- Én tényleg örülök nektek! Megpróbálok mégegyszer Bennel is beszélni!
- Köszönöm!- ölelt át Ashley. Örültem nagyon, hogy Ashley-vel ilyen jóba lettünk, az elején féltem nagyon, hogy majd hogy fogunk egymással kijönni, de szerencsére kellemesen csalódtam. Miután megreggeliztunk, lehetett már vagy dél, ezért úgy döntöttem most beszélek Bennel. Három kopogás után Ben még mindig nem nyitott ajtót, ezért gondoltam benyitok. A szobában, mint mindig most is sötét volt, a redőnyök le voltak húzva és a függönyöket is elhúzta Ben, aki most éppen az ágyán békésen aludt. Mivel nem akartam őt felébreszteni, inkább lementem a kertbe napozni. Már egy ideje kint sütettem magam, amikor apa is csatlakozott hozzám.
- Beszélhetünk, Jess?
- Persze, mondjad!- fordultam felé.
- Figyelj, én csak azért nem mondtam el neked előre, hogy összeházasodunk, mert nem tudtam mit mondani. "Hé Jess, elveszem Ashleyt, oké?" vagy nem tudom mit kellett volna mondjak....
- Ne, apa! Nem kell magyarázkodnod, tényleg. Én nagyon örülök nektek, és remélem boldogok lesztek!- mosolyogtam rá.
- Köszönöm, hogy ilyen elfogadó vagy, nem úgy mint Ben.- rázta a fejét.
- Hát igen Bennek van egy stílusa, meg is ígértem Ashleynek, hogy beszélek a fejével. Ettől függetlenül, szerintem te is beszélhetnél vele, tudod mint férfi a férfival- nevettem.
- Ez jó ötlet. Egyébként jól érzed itt magad?
- Igen. Mondjuk néha még nem találom a helyemet, meg Dave és anya is nagyon hiányoznak, de ezen kívül jól érzem magam, igen- mondtam és egy kicsit kezdtem zavarban lenni, ugyanis apával nem igazán szoktunk így beszélgetni.
- Egyszer elhívhatnád Dave-et. Szívesen vendégül látnánk, meg már úgy is régen találkoztunk.
- Ó, rendben akkor majd mondom neki!
A nap további részében folytattam a napozást. Este felé apáék elmentek vacsorázni, így ketten maradtunk Bennel. Azaz egyedül voltam, mert Ben napközben elhúzott valahova. Éppen a fürdőszobából léptem ki, amikor hangos vihogást hallottam meg lentről. Elképzelésem nem volt, hogy ki lehet az, így úgy döntöttem hogy lemegyek megnézni ki lehet az. Azonban amikor leértem a lépcsőn, azt kívántam bár ne jötte volna le, ugyanis Ben egy igen lenge öltözékben lévő lányt csókolgatott.

9.rész Nélküle

Sziasztok!
Először is szeretnék bocsánatot kérni, amiért nem érkezett időben a rész, de a héten semmi időm nem volt arra hogy írjam. Másodszor pedig, remélem tetszeni fog nektek ez a rész, szerintem egy kicsit unalmasra sikeredett, sajnálom most csak ennyire volt időm. Remélem megtudjátok érteni, és köszönöm!

 

 

Bori Xx.

 

 

 

 

 

Miután apa kimondta, hogy összeházasodnak, hálát adtam az Istennek, hogy leültem mert ha állok, biztosan elájulok. Benre néztem, aki mintha teljesen sokkot kapott volna, úgy ült ott a kanapén. Csak bámult maga elé, és egy szót sem szólt.

- Hát ez szuper, meg minden, de apa ezt igenis megbeszélhetted volna velem előtte. Ezt most nem azért, mert nem kedvelnélek Ashley, de jól esett volna ha ezt megbeszéled velem- mondtam miközben Ben mellé ültem. Óvatosan megfogtam a kezét és felállítottam- Gyere, menjünk fel a szobádba!

Fent, Ben kiült az erkélyre és azonnal rágyújtott egy szál cigire.

- Nem akarok zavarni, gondolom most egyedül akarsz lenni!- mondtam alig hallhatóan, nem tudtam hova rakni ezt a helyzetet.

- Öhm azt hiszem, igen. Jobb ha most elmész!- felelte, ami számomra olyan volt mintha kést döftek volna a mellkasomba. Reméltem, hogy azt mondja, hogy most szüksége van rám, vagy legalább valami ilyesmi. Még egy utolsó pillantást vetettem rá, majd elhagytam a szobát. Saját szobámba érve bekapcsoltam a laptopomat, és csak remélni mertem hogy Dave fent van Skypon. Mikor megláttam a kis zöld bogyót, miszerint fent van, rögtön rányomtam a hívás gombra.

- Jess!- ordított bele a kamerába Dave.

- Neked is szia, Dave!- mosolyogtam vissza rá- Mi újság?

- Most értem haza a melóból. Azon kívül semmi érdekes, nálad?

- Hát nálam...történtek dolgok- hajtottam le a fejemet, mert úgy éreztem menten elsírom magam.

- Mi a baj, Jess? Bántott valaki? Vagy nem érzed magad jól ott?- rohamozott meg Dave a kérdéseivel.

- Nyugi, velem nincs semmi baj! Csak apa és Ashley össze fognak házasodni- mondtam ki, mire Dave szemei hatalmasra kerekedtek.

- Hogy mi? És mégis mikor? Mennyi ideje tudod, és miért nem mondtad előbb?- szólalt meg egy pár perc múlva.

- Én is csak ma tudtam meg. Most szerinted mit kéne csináljak?- sóhajtottam fel.

- Foggalmam sincs, Jess! Annyit tudok mondani, hogy próbáld elfogadni ezt a helyzetet. Tudom nem könnyű, de legalább próbáld meg!

- Annyira hiányzol!

- Te is, baba! Tudod már mikor jössz haza?

- Hát még nem nagyon. Még csak most jöttem, de elhiheted mennyire szeretnék újra otthon lenni- vázoltam a helyzetet. Még egy kicsit beszélgettünk, majd miután leraktuk, csak ültem az ágyamon és néztem ki a fejemből. Nem tudtam magamal mit kezdeni, Ben nélkül egyszerűen elveszett voltam. Lementem a konyhába, hogy egyek valamit, ha már a grillezés elmaradt. Éppen a pirítósomat szedtem ki a sütőből amikor megjelent Ben.

- Kérsz te is?- kérdeztem.

- Nem, kösz!- válaszolta flegmán. Már megint bunkó, csak azt nem értem miért. Én nem úgy gondolom, hogy nem mondtam vagy tettem semmi rosszat. Mikor már nem bírtam tovább, megszólaltam:

- Értem én, hogy ki vagy akadva ezen a házasság dolgon, nekem is váratlanul jött, de ezért miért velem kell bunkón viselkedni?- vittem kicsit feljebb a hangomat, mint kellett volna. Ben közelebb jött hozzám, és a konyhapultnak szorított.

- Nem az a bajom, hogy összeházasodnak, hanem az, hogy akkor nem lehetek veled!- suttogta ajkaimra, majd hirtelen sarkon fordult és felszaladt a szobájába. Csak álltam a konyha közepén és bámultam magam elé. Ez most megint mi akart lenni? Mi az, hogy akkor nem lehet velem? Hirtelen elfogott a hányinger, így a pirítósomat ott hagyva felrohantam a fürdőszobába. Miután arcomat hideg vízzel megmostam, visszaindultam a szobámba. Ben ajtaja előtt megálltam egy pillanatra, majd bementem a saját szobámba. Befeküdtem az ágyamba és a plafont kezdtem el bámulni. Ben ágya sokkal kényelmesebb. Bennel sokkal jobb aludni, mint egyedül.

8.rész A bolt közepén

Ben és köztem alig volt egy centiméter távolság, és ha az eszemre hallgatok ellépek előle, de a szívem azt súgta, hogy tűntessem el azt az egy centiméter távolságot is és csókoljam meg. Szemeim tökéletes ajkaira tévedtek, és hajába túrtam.
- Tudom, hogy te is akarod!- simított végi arcomon- Ha szeretnéd, megteszem!
Egy pár másodpercig haboztam, de nem tudom miért. Vágytam a csókjára és ezt ő maga is jól tudta.
- Csókolj már meg!- nevettem és pólójánál fogva magamhoz húztam, és megcsókoltam. Csókja, mint az izzó láng úgy érintette ajkamat. Ez a csók teljesen más volt, mint az amit a London Eye-on adott. Nem akartam őt elengedni, nekem rá van szükségem. Ben szorosan tartott a derekamnál fogva, miközben én újból a hajába túrtam. Nem tudom, mennyi ideje állhattunk így a bolt közepén de abban a pillanatban nem is nagyon érdeklet. Azonban mielőtt még jobban bele tudtam volna merülni a csókunkba, megcsörrent a telefonom. Elhúzódtam Bentől, akin láttam hogy egy kicsit csalódott, így még mielőtt fel vettem volna a telefont, nyomtam egy apró csókot a szájára.
- Hallo- szóltam bele, és próbáltam egyenletesen venni a levegőt, ami nem nagyon sikerült.
- Jess, hol vagytok?- kérdezte a vonal másik végéről apa.
- Bennel kitaláltuk, hogy este grillezhetnénk, és ahhoz mentünk el bevásárolni.
- Jó rendben, de siessetek mert Ashley-vel mondani akarunk nektek valamit!
- Oké, akkor sietünk. Szia!- ráztam le és Ben mellé léptem, aki éppen a húst vette meg.
- Ki volt az?- kérdezte, miközben egyik kezét derekamra helyezte.
- Apa, és azt mondta, hogy siessünk mert valamit mondani akarnak.- feleltem miközben a pénztár felé vettük az irányt.
- De még meg kell vennünk anya szülinapi ajándékát!- emlékeztetett Ben.
- Az még belefér! És mit veszünk neki?
- Én valami nyakláncra gondoltam, de ha most nem találunk semmin olyat ami tetszene, vasárnapig még van két nap!
- Ez jó, szerintem egy nyakláncnak biztos örülne.- mosolyogtam. Kifizettük a dolgokat, majd egy ékszer bolt felé vettük az irányt. Mikor bementünk a boltba, láttam hogy az eladó csajnak rögtön megakadt a szeme Benen. Ezt valószínűleg Ben is észre vette, mire megfogta a kezem és így nézelődtünk tovább. Egyszer csak megjelent az eladó csaj, hogy ő szeretne nekünk segíteni a választásban.
- Igazság szerint én már választottam egyet. Mit szólsz hozzá, Jess?- mutatott egy gyönyörű nyakláncot.
- Ez nagyon szép!
- Akkor ezt érnénk szépen!- mosolygott Ben az eladó lányra, aki ettől majdnem elájult.- Tudod, ezt megtudnám szokni.
- Mit?- mosolyogtam fel rá.
- Hogy fogom a kezed, és hogy a barátnőm vagy!- nézett mélyen a szemembe, amikben teljesen elvesztem. Azonban nem tudtam reagálni a kijelentésére, mert visszajött az eladó lány. Ben kifizette a nyakláncot, majd haza felé indultunk.
- Otthon kifizetem a nyaklánc felét!- mondtam neki a kocsiban.
- Jess, erre igazán semmi szükség!- nézett rám komolyan.
- De én...
- De te semmi. Ha ki kéne fizetned, hidd el megmondanám!- mosolygott rám. Az út további rész csendben telt. Mikor haza értünk, gyorsan kipakoltunk a kocsiból, majd amikor már a konyhában pakolásztunk tovább megjelentek apáék.
- Jess, Ben! Üljetek le a nappaliba, szeretnénk neketek valamit mondani!- parancsolt ránk apa, mire Bennel egymásra néztünk, és úgy döntöttünk hogy inkább nem kötekedünk, mivel apa elég idegesnek nézett ki. Ben leült a kanapéra, míg én az egyik fotelben foglaltam helyet.
- Szóval- kezdett bele apa- Ashley és én nagyon szeretjük egymást, és úgy látjuk hogy ti is jól kijöttök egymással, ezért úgy döntöttünk, hogy összeházasodunk!

7.rész "Mint két testvér..."

Sziasztok!
Először is szeretnék mindenkinek BOLDOG ÚJÉVET kívánni! Másodszor pedig, remélem jól alakult a téli szünet és kipihentétek magatokat, és újult erővel ültök vissza hétfőn az iskola padba. Elnézést kérek, amiért a múlt héten nem hoztam a részt, az ünnepek miatt időm nem volt írni a részeket. Szeretnék nektek írni majd egy novellát, utó karácsonyi ajándék képen, de sajnos még nem látom előre, hogy mikor lesz rá időm. A részről még annyit, hogy nem lett túl esemyénydús, de remélem tetszeni fog nektek!

 

 

 

Bori Xx.

 

P.S.: Köszönöm, hogy velem voltatok egész évben!<3

 

 

 

 

Miután abbahagytuk a nevetést, muszáj volt Bentől megkérdeznem, hogy most vajon mit is gondolhat rólunk az anyukája.
- Hát inkább nem akarom tudni!- rázta a fejét, és eldőlt az ágyon. Mellé feküdtem, de Ben rögtön a mellkasára vont- Van kedved itt aludni? Ha nincs, én nem erőltetem csak gondoltam...
- Ne. Van kedvem itt aludni, persze! CSak eszembe jutott, hogy már két napja itt vagyok, de még egyszer sem aludtam a saját ágyamban.- kuncogtam a saját hülyeségemen.
- Ha rajtam múlik, nem is fogsz!- nyúlt állam alá, hogy a szemébe tudjak nézni. Éreztem, hogy elönt a pír, így gyorsan Ben vállába fúrtam az arcom, hogy még véletlenül se vegye észre, hogy elpirultam. Azonban hallom, hogy Ben elneveti magát és belepuszil a hajamban. Tehát észre vette. Egyszer csak fogom magam és felállok, amit ha jól láttam Ben nem nagyon értett. Átmentem a szobámba, felkaptam a pizsamámat, és már mentem is vissza Ben szobájába, aki amikor beléptem félmeztelenül állt előttem. Szemem tovább időzött Ben izmos testén, mint kellett volna, és csak arra eszméltem fel, hogy Ben közelebb jön hozzám és kezeit a derekamra helyezi.
- Azt hittem, meggondoltad magad és itt hagysz!- nézett le rám.
- Miért hagynálak itt?
- Nem tudom...-feleli és egy kósza hajtincset kisöpör az arcomból. Egyre közelebb kerülünk egymáshoz, és azt hittem újból meg fog csókolni, de nem tette. Elenged, felvesz egy pólót, majd az ágya fele int nekem. Óvatosan bemászok mellé az ágyba, betakar a takaróval és a mellkasára hajtom a fejem.
- Jó éjt, Jess!- nyom egy puszit a fejem tetejére.
- Neked is, Ben!- felelem mosolyogva, és még közelebb bújok hozzá. Mielőtt még elkezdenék gondolkozni bármin is, érzem hogy szemeim lassan lecsukódnak, és mély álomba merülök.
Reggel mikor felébredek, Ben már nincs mellettem. Lassan kimászok az ágyból, és még mielőtt elhagynám a szobát, beágyazok. Szobám felé veszem az irányt, ahol az íróasztalomon egy kis cetli vár:
"Ne haragudj, el kellett mennem dolgozni! 2 óra körül jövök, utána meg azt csinálunk amit akarunk!
Csók: Ben"
Lementem a nappaliba, hátha Ashleyt vagy apát még itthon találom, de sajnos már mind a ketten elmentek dolgozni. Ráérősen megreggeliztem, majd egy pohár limonádé társaságában felmentem a szobámba. Kiültem a teraszra egy könyvel a kezemben, és elkezdtem olvasni. Sikerült teljesen kizárnom a külvilágot, addig a pillanatig, amíg meg nem csörrent a telefonom.
- Hello!- szóltam bele.
- Hello, Jess!- szólt bele a vonal másik végén egy ismerős hang.
- Honnan tudod a számomat, Ben?
- Az maradjon az én titkom! Na, hova szeretnél menni délután?- kérdezte.
- Nem tudom. Neked van valami ötleted?
- Mit szólnál hozzá, ha otthon kiülnénk a kertbe és sütögetnénk?- jött elő az ötlettel, ami nekem egyből megtetszett.
- Ez jó! De akkor elkéne menni vásrolni, mert semmi nincsen itthon- vázoltam a helyzetet.
- Rendben, egy negyed óra múlva ott vagyok érted!Puszi!- köszönt el. Leszaladtam a konyhába, ahol megnéztem mit is kell pontosan venni, és gyorsan írtam egy bevásárló listát. Felvettem valami normális ruhát, és Ben már meg is érkezett.
- Szia!- szálltam be mellé az anyósülésre és nyomtam az arcára egy puszit.
- Neked is szia- mosolygott- Arra gondoltam, hogy akkor most meg is vehetnénk anyu szülinapi ajándékát.
- Ez jó ötlet! Szerinted én mit vegyek neki?
- Én úgy gondoltam, hogy közössen veszünk neki egy nagyobb ajándékot. Tudod, mint két tesó!- vigyorgott rám, mire én értetlenül néztem rá- Nyugi, megmondtam hogy nem fogok rád úgy nézni, mintha a húgom lennél!
Ben egy nagy pláza előtt parkolt le, majd kézen fogott, és a bejárat felé vettük az irányt.
- Nagyon csinos vagy ma!- mért véig, míg én elmentem egy bevásárlókocsit szerezni. Válaszom egy széles mosoly és egy arcra puszi volt. Mikor az üdítőkhöz értünk, Ben egyszer csak megállt, mire én értetlenül néztem rá.
- Mi az?
. Ülj be a kocsiba!- kacsintott rám, mire én még jobban nem értettem mit akar, így inkább engedelmeskedtem neki és beültem a kocsiba. Aztán Ben hirtelen olyan gyorsan kezdte el tolni a kocsit, hogy abban az 5 másodpercben leforgott előttem a fél életem. Egyszer csak megláttam, hogy a borosüvegek felé vesszük az irányt, és akkor döntöttem úgy hogy inkább becsukom a szememet, mert nem akarom látni ahogy az egész polc rámborul. Mikor már elképzeltem, ahogyan az egész polc rámborul, és hogy az üvegszilánkok össze-vissza vágják az arcomat, megálltunk. Lassan kinyitottam a szemem, és mikor meggyőződtem arról, hogy nem dőlt rám a polc, méllyen kifújtam a levegőt. Az első dolog amit meghallottam, az Ben hangos röhögése volt.
- Normális vagy? Majdnem meghaltam!- ugrottam ki a kocsiból, és Ben felé vettem az irányt.
- De nem haltál meg!- mosolyodott el szélesen.
- Te teljesen megőrültél...- ütöttem egyet a mellkasára, mire ő szorosan magához vont.
- Akkor is teljesen megőrültem, ha most megcsókollak?

6.rész Hiány

Sziasztok!
Itt is lennék az új résszel, amiről most nem is mondok sok mindent, csak annyit hogy remélem tetszeni fog nektek!
Végre elkezdődött a szünet, szerintem erre a két hétre már mindenkinek szüksége van! Nem tudom pontosra mondani, hogy jövő hét pénteken tudok hozzni rész, szinte minden napomra van valami program betervezve. Megpróbálom hozni a részt, de tényleg nem ígérek semmit! Remélem kitudjátok magatokat pihenni! Mindenkinek Áldott, békés, boldog karácsonyt kívánok!!

 

 

 

 

Bori Xx.

 

 

- Ben...nem miattad ölték meg. Eléd ugrott és őt találta el a golyó. Ez nem a te hibád. Te csak megakartad őt védeni- fogtam meg a kezét és az enyémere kulcsoltam övéit- Elhiszed ezt nekem?

- Igen, és köszönöm!- adott egy puszit az arcomra. Nem akartam rákérdezni, hogy a parkban ki hívta, mert láttam rajta hogy újra előtörtek belőle a régi emlékek. Kézen fogva sétáltunk tovább, egy-két helyen még megálltunk és csináltunk pár közös képet, aztán a kocsi felé vettük az irányt.

Hamar haza értünk, ahol Ashley már vacsorával várt minket.

- Merre jártatok?- kérdezte a konyhából.

- Megmutattam Jessnek a várost.- felelte Ben miközben átkarolta a derekam.

- És hogy tetszik a város, Jess?- mosolygott rám Ashley.

- Nagyon tetszik, azonnal beleszerettem. Ben igazán jó idegenvezető volt.

Apa vacsora végére érkezett meg, így én és Ben felvonultunk a szobánkba.

- Daveee!- köszöntöttem legjobb barátomat a kamera mögül.

- Jeeess! Mi újság veled?

- Képzeld, ma végig jártam Londont! Muszáj valamikor eljönnöd, imádnád!- lelkendeztem- És nálad mi a helyzet? Otthon minden rendben van?

- Persze, itt minden oké. Csak hiányzol nagyon!

- Jaj, ne is mond. Te is hiányzol nekem! És a szülinapomat sem fogjuk együtt tölteni.- mondtam, és éreztam hogy könnyeim utat törnek maguknak.

- Baba, kérlek ne sírj. Így még nehezebb.

-Sajnálom, nem akarom megnehezíteni a dolgot, egyszerűen Ben-en kívül nem ismerek senkit és...ez így nem jó- meséltem, miközben könnyeimet törölgettem.

- De, ugye Ben normális, és jól kijöttök?

- Persze, nagyon kedves, meg minden. De ő, nem te vagy! És anya is hiányzik- szipogtam, majd belekortyoltam a teámba.

- Figyelj Jess! Nekem most mennem kell melózni, de este felhívlak! Azaz neked reggel.

- Renben, szeretlek!- mosolyogtam rá kamerán keresztül,mire ő dobott egy puszit és bontottuk a vonalat. Lefeküdtem az ágyra és elkezdtem olvasni. Mikor már meguntam, hogy csak fekszek és olvasok, gondoltam átmegyek Benhez.

Kettő kopogás után, kinyílt az ajtó és Ben széles mosolyával találtam magam szemben. Felnéztem rá, és elvesztem szemeiben. Csak néztük egymást, majd Ben elröhögte magát és megszólalt.

- Be is jössz, vagy itt kint maradsz?- nevetett mire mellkasába ütöttem. A szobába belépve újból körül néztem, majd leültem az ágyára. Leült mellém törökülésben és szembe fordított magával.

- Van valami baj?- nézett rám aggódóan.

- Semmi, csak most még olyan fura itt lenni!

- Tudod jól, hogy én itt vagyok. Ha bármi van itt mindig megtalálsz!- mosolygott rám.

- Köszönöm!- öleltem át, majd így ahogy voltunk eldőltünk az ágyon. Ben mellkasára feküdtem, ő meg a derekamra csúsztatta a kezét.

- Kérdezhetek valamit?- néztem fel rá.

- Persze!

- Szerinted...szerinted, nem furcsa hogy mi ketten - kezdtem bele, de nem nagyon tudtam kifejezni, mit is szeretnék mondani.

- Mi ketten, igen?- bazsalygott Ben.

- Hát hogy egyáltalán nem úgy viselkedünk, mint két mostohatestvér- nyögtem ki, és Ben pólójának a csücskével kezdtem el játszani.

- Ez igaz, de szerintem ez nem is olyan nagy baj...mármint ez így jobb, mintha ölnénk egymást. Szerintem semmi baj nincsen a kettőnk kapcsolatával- magyarázta teljesen komoly fejjel, amin nekem muszáj volt nevetnem- Na, most meg min nevetsz?

- Bocsi, de olyan aranyos voltál, ahogy magyaráztál az előbb!- bújtam hozzá még közelebb.

- Aranyos? Igen? És ha ezt csinálom, akkor is aranyos vagyok?- közeledett felém, és elkezdett csikizni. Az elején megpróbáltam lelökni magamról, de aztán már annyira elfáradtam a sok nevetéstől, hogy meg sem próbáltam tiltakozni.

- Hagyd abba!- kiálltottam miközben már levegőt alig kaptam a sok nevetéstől. Egyszer csak, azonban kinyílt az ajtó és Ashley elképedt arcával találtuk magunkat szemben.

- Csak megakartam kérdezni, minden rendben van-e?- mondtam és láttam rajta hogy egy kicsit zavarban van.

- Igen, anya minden rendben van!- válaszolta Ben, úgy hogy még mindig fölöttem támaszkodott.

- Rendben, én akkor megyek is- pislogott nagyokat Ashley és már ki is ment a szobából. Miután bezáródott az ajtó, mind a kettőnkből kitört a nevetés. 

5.rész A nagy titok

Halihó!
Tudom, nem péntek van, de a változatosság kezdvéért pénteken megint nem tudom hozni a részt, és mivel nem akarlak benneteket megvárakoztatni, hogy még egy hetet keljen várnotok, így most hozom!
Elnézést kérek a múlt heti lemaradásom miatt is, elutaztam és időm nem volt arra, hogy egyáltalán a laptopom közelébe is kerüljek.
Remélem, tetszeni fog a rész és kérlek benneteket, jelöljétek be a rész végén tetszett-e vagy sem! Köszönöm szépen, ez nagyon sokat jelentene a számomra!

 

 

 

Bori Xx.

PS.: Már csak másfél hét van a suliból, kitartás, nem sokára pihenhetünk egy kicsit!

 

 

 

Ben elhúzódott tőlem, és ijedten nézett rám. Őszíntén én sem tudtam hova rakni, ezt a kis csókot, de láttam rajta hogy ő maga is meglepődött tettén.

- Ne haragudj, nem tudom mi ütött belém...- kezdett bele a magyarázkodásba, de én közbe vágtam.

- Semmi, felejtsük el! Oké?- mosolyogtam rá, bíztatás képen. Hevesen bólogatni kezdett, majd telefonját előhúzta a zsebéből.

- Csináljunk egy közös képet!- közölte, majd kezét átdobta vállamon, és a kép már el is készült.

- Ez de jó lett!- válaszoltam, miközben a képet nézegettem- Ezt majd küld át, légyszíves!

- Mindenképpen!

Miután leszálltunk a London Eye-ról a Hyde Park felé vettük az irányt. Útközben megálltunk és készítettünk pár fotót, vagy leültünk egy padra. Mikor oda értünk a Hyde Parkhoz, kerestünk egy árnyékos helyet és leültünk a fűbe.

- Ha egyszer eljössz L.A.-be én is tartok neked egy város néző túrát!- mosolyogtam miközben a rohanó embereket néztem, akik vagy a munkából mentek haza, vagy éppen egy randira siettek.

- Tényleg, mikor mész haza?

- Hát még nem tudom. De, mit szólnál hozzá, ha majd eljönnél velem?- tettem fel a kérdést, mire hevesen bólogatni kezdett.

- Szívesen elmennék, úgysem voltam még soha Los Angelesben!- felelte, majd megcsörrent a telefonja. Kicsit odébb ment, de még így is hallottam, hogy valakivel egy kicsit magasabb hangnemben beszél, mint úgy általában szokott. Mikor visszajött szélesen elmosolyodott és megkérdezte:

- Hallottad, igaz?

- Nem mindent, csak annyit, hogy valakivel veszekszel...- válaszoltam.

- Akarod tudni?

- Hogy ha nem akarod elmondani, nem muszáj...én nem akarok a te életedben matatni!

- Jess, most már te is az életem része vagy!- fogta meg a kezemet. Ezt most nem értem. Egy napja ismerjük egymást és Ben mégis úgy kezel, mintha már ezer éve barátok lennénk. Lenézek összekulcsolt kezünkre és először elgondolkozok azon, hogy jobb lenne elhúznom a kezemet, de a végén nem én győzök, hanem valaki teljesen más ott belül, akit eddig nem ismertem. Kézen fogva indulunk vissza a kocsihoz, miközben mesélni kezdett.- Másfél éve belekerültem egy balhéba. Az iskolában volt egy fiú, aki elkezdett fenyegetni. Kezdetben nem foglalkoztam vele, de egyszer csak azzal jött, hogy ha nem teljesítem amit kér, megöli anyát és a barátnőmet- mesélte amit én csak tátott szájjal hallgattam- Először azt kérte, hogy szállítsak különböző helyekre drogokat. Mindig megcsináltam neki mindent, amit csak kért, de egy idő után eldurvultak a dolgok. Egyik nap kaptam egy csomagot, amiben egy cím és egy kis üzenet volt, hogy "legyél itt este 10-kor". Nem tudtam mit csináljak, de végül elmentem, mert ha szóltam volna a rendőröknek vagy nem mentem volna el, megölik anyát vagy a barátnőmet. Mikor oda értem a megadott címre, és kiszálltam a kocsiból, megpillantottam anyát és a barátnőmet, Clarat. Csak remélni mertem, hogy nem bántotta őket az, az állat.- mesélte, és amikor már nem tudtam lenyelni a szavakat megszólaltam.

- És bántotta őket?

- Szerencsére nem. Annál sokkal rosszabb volt...azt kérte, válasszak, melyikőjüket ölje meg. 5 percem volt összesen, arra hogy válasszak. Abban az 5 percben leforgott előttem minden. Nem tudtam dönteni, de nem is akartam. Egy percig sem gondolkodtam a válaszon...azt akartam, hogy engem öljön meg. Mikor már felém tartotta a fegyvert, meghallottam ahogy anya keservesen felsír. Visszagondoltam arra, amikor Claraval először találkoztunk. Az volt bennem, hogy jól választottam.

Becsuktam a szemem és vártam, hogy mikor lőnek már le. Hallottam, ahogy elsül a fegyver, azonban nem éreztem semmit. Azt hittem, máris a mennyben vagyok, de amikor kinyitottam a szemem, megláttam Clarat vérző fejjel a földön.- fejezte be, és én úgy éreztem muszáj őt megölelnem. Szorosan magamhoz húztam és csak öleltük egymást.

- Megölték azt, az embert akit a világon a legjobban szerettem....és ez mind miattam volt!

 



4.rész Gyönyörű vagy....

Sziasztok!:)
Mi újság felétek? Hogy bírjátok a sulit? Már csak 3 hét van a téli szünetig, azt meg már féllábon állva is kibírjuk!
Múlt héten nem írtam a rész elé semmit, fogalmam nincsen miért, valószínűleg nem volt rá időm vagy nem tudom mi történt, és ezért bocsánatot is kérek!  A részről annyit szeretnék, hogy ez most hosszabbra sikeredett, mégpedig azért, mert jövő héten pénteken elutazok és nem biztos, hogy lesz rá időm, hogy felrakjam a részt. Remélem megértitek, tényleg megpróbálom majd hozni a részt!
A részről még annyit, hogy remélem tetszeni fog nektek, és kérlek titeket jelöljétek be, hogy tetszett-e vagy sem!Köszönöm szépen!! 

Bori Xx.

Reggel Ben(!!) mellkasán ébredtek. Nem akarom felébreszteni, így próbálok nagyon óvatosan kimászni az ágyból. Szobámba érve, bemegyek a fürdőszobába és lezuhanyzok. Felveszek egy kényelmes szettet, majd lemegyek reggelizni. Apáék mér az asztalnál ülnek, mikor meglátnak széles mosollyal fogadnak.

- Jó reggelt, Jess!- köszönt Ashley és elém rak egy tál müzlit. 

- Köszönöm!- mosolyogtam rá. Apával beszélek pár szót, aztán ő már megy is dolgozni. Ashleyvel egymás mellett ülünk, és beszélgetünk amikor a lépcsőn Ben csörtet le.

- Reggelt!- köszönt, és egy puszit nyom a fejem tetejére. Mosolyogva figyelem, ahogyan félig belemászik a hűtőbe, csak hogy valami kaját találjon magának. Ashley még mindig le van döbbenve a kis puszi után, de aztán amolyan "ők tudják"nézéssel feláll az asztaltól és elindul ős is dolgozni. Ben leül velem szembe és ő is hozzá fog a reggelihez. 

- Mi a terved mára?- kérdezi teli szájjal.

- Hát még nem tudom- felelem egyszerűen.

- Mit szólnál hozzá, ha megmutatnám neked Londont?- ajánlja fel. Nem akarom visszautasítani, hiszen nagyon kedves és még jobban megakarom őt ismerni.

- Komolyan?- kérdezem, mire hevesen bólogatni kezdett- Én benne vagyok!

- Rendben, az jó ha egy óra múlva indulunk?

- Persze- mosolyogtam rá és beraktam a mosogatógépbe a koszos tányéromat. Mikor szobám felé veszem az irányt, odahajolok Benhez és adok az arcára egy puszit- Köszönöm!

Felvonszoltam magamat a szobámba és leültem a laptopom elé. Dave nem volt bejelentkezve, viszont anya be volt. Egy fél órán keresztül elbeszélgettünk, nagyon jó volt újra hallani a hangját, mert már ő is nagyon hiányzik. Még volt negyed órám, de már mindent megnéztem a neten, és már fel is öltöztem. Gondoltam átnézek Benhez, hogy ő készen van-e már.Hármat kopogtam, majd miután nem nyitott ajtót, benyitottam. Ben kint ült a teraszán egy cigaretta kíséretében. 

- Cigizel?- mentem oda hozzá, és leültem a tegnap esti helyemre.

- Már leszokóban vagyok!- mosolyodott el halványan. Aztán csak csendben ültünk egymás mellett. Egyszer csak feláll, és bement én meg követtem őt. Azonban elbotlottam Ben ágya sarkában és el is esek, ha Ben nem kap el. Szorosan tartott és a szemembe nézett.

- Köszönöm!- feleltem, és nem mertem még rá sem nézni hirtelen, annyira zavarban voltam. Nem szólt semmit. Egyre közelebb voltunk egymáshoz, és ajkaink már majdnem összeértek amikor megszólalt:

- Soha nem fogok rád úgy nézni, mintha a húgom lennél!- mondja, mire szívem hevesebben kezd el verni. Ez meg mit akar jelenteni? Hajamba túrtam és eltávolodtam tőle.

- Lent megvárlak!- mondtam és már kint is voltam a szobából. Nem kellett sokat várnom lent a nappaliban, Ben gyorsan összeszedte magát, és már indultunk is. Ben kocsijával mentünk egy darabig, majd amikor már elég közel voltunk a belvároshoz, leparkoltunk és onnantól gyalog mentünk tovább. 

Ben nagyon jó idegenvezetőnek bizonyult, mindent amit tudott az adott nevezetességről elmondott. Amikor már majdnem éhen akartam halni, beültünk egy Burger King-be enni. Illedelmes akartam lenni, hogy az én részemet azt saját magamnak kifizetem, de Ben nem engedte.Helyet foglaltunk az egyik asztalnál, és miközben magunkba tömtük a hamburgereinket jókat nevettünk.

- Hihi, leetted a pólódat!- vigyorogtam Benre. Lenézett fehér pólójára, amin egy óriási ketchup folt virított.

- Basszus!- kiáltott fel és ijedten nézett fel rám. Nem tudtam visszatartani nevetésemet, amit Ben nem nézett valami jó szemmel- Szereznünk kell egy másik pólót! Nem mászkálhatok így az utcán!

- Jól van, jól van! Addig is itt van az én kabátom.- adtam neki oda az én kis méretű bőrdzsekimet.

- Ezt most ugye nem gondolod komolyan, Jess?

- Hát felőlem így is végig jöhetsz az utcán. Maximum megnéznek az emberek...- válaszoltam és újra röhögő görcsöt kaptam. Erre már Ben sem tudott mit mondani, belőle is előtört a nevetés.

- Na jó, add azt ide!- vette ki a kezemből a dzsekimet és magára kapta. Kerestünk egy normális boltot, ahol Ben vett magának egy új pólót és már mentünk is tovább. 

- Ben, felülünk rá?- mutattam a London Eye irányába.

- Azt terveztem, igen!- felelte, majd megfogta a kezemet és maga után húzott a tömegben. Miután kiértünk a tömegből, Ben azután sem engedte el a kezem, sőt most mát teljesen rákulcsolta kezeit az enyémekre. Beálltunk a sorba, és miközben arra vártunk hogy végre felszállhassunk a kerékre, beszélgettünk. Amikor hangosan felröhögtünk, mindenki minket nézett de ez egyikünket sem érdekelte. Mikor végre felértünk a tetejére, beláttam fél Londont. Az egyik korláthoz mentem, és onnan csodáltam a Big Bent, amikor valaki hátulról átölelt. Elnéztem vállam fölött, ahol Bent pillantottam meg.

- Milyen így felülről London?- kérdezte, én meg szembe fordultam vele. Kezét áthelyezte derekamra és rám mosolygott.

- De gyönyörű vagy!- mondta, mire nekem leesett az állam. Közelebb hajolt hozzám és egy apró csókot adott ajkaimra.... 

3.rész Ő a barátod?

A vacsora egész jól sikerült, sokkal rosszabbra számítottam. Miután mindenki elfogyasztotta a finom vacsorát, még beszélgettünk egy kicsit, de amikor már úgy éreztem beszélnem kell Dave-vel felmentem a szobámba. Bekapcsoltam a laptopomat és azzal együtt kiültem a teraszra. Londonhoz képest még így este is kellemes volt az idő. Feljelentkeztem skype-ra és azonnal jött is a videóhívás Davetől.
- Szia csajszi!- köszöntött hatalmas vigyorral az arcán.
- Mi ez a nagy mosoly Dave?
- 1 nap után újra láthatlak, még ha csak számítógépen keresztül, de akkor is!- válaszolta és én elolvadtam. De cuki legjobb barátom van nekem!
- Te is hiányzol- mosolyogtam- Mi a helyzet otthon?
- Itt semmi különös. Inkább te mesélj, milyen London?- kérdezősködik.
- Hát az igazság az, hogy Londonból még nem sokat láttam. De itt ahol lakom minden nagyon szép!- meséltem. Még vagy másfél órán keresztül beszélgettünk, amikor Davenek mennie kellett dolgozni.
- Vigyázz magadra és holnap beszélünk!- sorolta.
- Rendben, te is vigyázz magadra!- válaszoltam, majd miután leraktuk rögtön jött az újabb hívás. Azt hittem anya az, de csak Dave hívott vissza.
- Elfelejtettem mondani, hogy szeretlek!- nevet fel, majd komolyra fordítja a szót.
- Én is szeretlek Dave!- mondom és bontjuk a vonalat. Nálunk egyáltalán nem furcsa, hogy ilyeneket mondunk egymásnak.
- A barátod volt?- kérdezi egy hang, amitől ijedtemben majdnem szívrohamot kapok. A hang iránya felé nézek, ahol meglátom Bent, ahogy ő is kint ül a teraszán.
- Megijesztettél- mondom, mire elmosolyodik- Egyébként nem a barátom. Csak legjobb barátok vagyunk.
- Értem- felelte aztán beállt a kissé kínos csend- Nem fázol?
- Egy kicsit, lehet be kéne menjek!- feleltem tétován.
- Vagy átjöhetnél hozzám, mert nálam van pokróc és beszélgethetnénk is- néz rám, miközben egy halvány mosoly jelent meg az arcán. Ha jobban megnézem, irtó aranyosan mosolyog. Haj miket beszélsz Jessica... Nem sokáig gondolkozok, berohanok a szobámba még egy pulcsiért, majd átsurranok Ben szobájába. Kiléptem hozzá a teraszra és leültem mellé.
- Azt hittem, nem bírsz!- mondtam mire Ben rám emelte tengerkék szemeit.
- Miért ne bírnálak?- kérdezi értetlenül, de rögtön rájön mire gondolok- Még egyszer ne haragudj!
- Semmi, nem haragszom- mosolygok rá, amit ő is viszonoz. Elég sokáig beszélgettünk, azonban már csak arra emlékszem, hogy Ben bevisz a szobába, lefektet az ágyra és a homlokomra nyom egy puszit.

2.rész Újrakezdhetnénk??

Sziasztok!

Sikerült időben hoznom a részt, amiről azt szeretném mondani, hogy rövidebbre sikeredett mint ahogy én azt elterveztem, de remélem tetszeni fog nektek! A következő részekről annyit, hogy megpróbálom mindig időben hozni, de mostanában nem a legjobb napjaimat élem, és az iskola is nagyon lefáraszt, így nem jut túl sok időm arra, hogy a részeket írjam. Remélem megértitek!

Annyit kérnék még, hogy jelöljétek be, hogy tetszett-e a rész vagy sem! Nagyon köszönöm!!

Bori Xx.

Kétségbeesetten apa felé fordultam, hátha tudja Ben miért viselkedett velem így az előbb.

- Miattam ilyen? Vagy esetleg mondtam valami rosszat?- kérdeztem.

- Ne aggódj, Kicsim, te nem csináltál semmi rosszat!- mosolygott rám apa, majd ő is eltűnt. Bementem a konyhába, hátha Ashleyt ott találom és tudok vele egy kicsit beszélgetni.

- Jaj, Jess ne haragudj Ben viselkedése miatt. Mostanában elég rossz kedve van- mentegetőzött Ashley.

- Majd megbékél. Esetleg tudok valamit segíteni?

- Azt meg köszönöm. A krumplit kéne megpucolni és felvágni- adta ki a feladatokat, amit kivételesen szívesen elvállaltam. Legalább jobban megismerjük egymást.

Ashley szinte mindent elmesélt magáról, többek között azt is, hogy amikor annyi idős volt mint én akkor modellkedett. Én is meséltem sok mindent, de valahogy Ashley megakadt Dave-nél.

- Juuj és akkor most jártok, vagy mi?- lelkendezett, de én azt kívántam, hogy bárcsak ne hoztam volna fel Dave-et mert így még jobban hiányzik.

- Nem, dehogy is!- tiltakoztam- Csak legjobb barátok vagyunk!

- Ha gondolod, nyugodtan hívd egyszer el ide Londonba! Mi szívesen vendégül látjuk!- mosolygott rám kedvesen Ashley. A vacsora nemsokára el is készült, és Ashley megkért hogy amíg ő apának szól, én addig szóljak Ben-nek. Felmentem az emeletre, és bekopogtam Ben szobájába.

- Gyere- kiabált ki.

- Am....készen van a vacsora!- közöltem vele és amikor már mentem is volna ki a szobájából, utánam szólt.

- Várj!- mondta, mire én visszafordultam és becsuktam magam mögött az ajtót.- Szeretnék bocsánatot kérni, amiért olyan bunkón viselkedtem veled lent!

- Hát ne haragudj de tényleg elég bunkó voltál!- mondtam mire Ben szemöldöke, egészen homloka közepéig szaladt- De semmi baj! Mit szólnál hozzá, ha újra kezdenénk?

- Benne vagyok!- mosolygott és újból kezet fogtunk egymással- Örülök a találkozásnak Jessica!

1.rész Nem túl jó kezdet

Sziasztok!
Hivatalosan is megnyitottam ezt a blogot, és jó érzéssel tölt el hogy úgy látom érdekel titeket a történet. Arra kérlek benneteket, hogy jelöljétek be tetszett-e a rész vagy sem!!
Végre hétvége van, én őszíntén már nagyon vágyok erre a két nap pihenésre, de szerintem ezzel ti is így vagytok!
Remélem tetszeni fog nektek az első rész, jövő hét pénteken hozom a következőt!!

 

Bori Xx.

 

 

A repülő út pontosan úgy telt ahogy gondoltam: unalmasan és fárasztóan. Úgy elültem a fenekemet  ebben a laza 7 órában, hogy 3 napig le se ülök.

Hiába keresem apát, nem találom, pedig azt beszéltük meg hogy kijön elém a repülőtérre. Ameddig apára várakoztam, gondoltam felhívom Davet.

- Hallo- köszönt bele álmos hangon. Felébresztettem.

- Dave- szólok bele lágy hangon, tudom hogy most haragszik rám. Nem szereti ha felkeltik.

- Jess, minden oké?? Rendben oda értél?

- Persze, de felkeltettelek!- válaszoltam.

- Fel, édes!- felelte és hallottam hangjában hogy mosolyog.

- És haragszol?

- Rád soha nem tudnék!- felelte mire én szélesen elmosolyodtam- Ne vigyorogj!

- Hiányzol!- vallom be miközben bőröndömre ülök.

- Te is Jess, tudod jól!- mondja mire össze rándul a gyomrom. Hiányzik a szobám, Dave, anya. Hiányzik minden.

- Hagylak aludni, majd este beszélünk!- köszönök el, mert megpillantottam apát.

- Rendben, vigyázz magadra!

Apa felé veszem az irányt, aki miután meglát szélesen elmosolyodik. Régen találkoztunk már, talán valamikor a 16. szülinapom környékén.

- Jess!- köszönt és szorosan magához ölel. Jó érzéssel tölt el, mikor megérzem illatát, nagyon hiányzott már- Úgy örülök, hogy itt vagy! Milyen volt az út?

- Fárasztó- válaszolom egyszerűen és kifelé vesszük az irányt. A kocsiban egy kicsit beszélgetünk, éppen annyit mint szoktunk. Nem sokat utazunk, hamar megérkezünk egy családi házhoz. Apa segít becipelni a bőröndöket az új szobámba, ami nagyon tetszik.

- Köszönöm!- nyomtam egy puszit apa arcára- Ashley dolgozik?

- Igen, de nem sokára jön!

- És Ben?- igen ő. Mostantól ő lesz a mosohatesóm. Állítólag egy évvel idősebb nálam, és eddig ő is az anyukájával élt. Hát nem mondhatom, hogy várom a találkozást.

Apa körbe vezetett a házban, minden egyes kis zugot megmutatott.

- Nagyon szép házatok van!-közlöm, miközben leülök a kanapéra. Megpillantom, hogy a kandallón van és rögtön oda megyek megnézni őket. Miközben a képeket nézegetem Ashley is megérkezik. Mikor meglát hatalmas mosoly húzódik arcára, majd oda jön hozzám és megölel.

- Jessica ugye?

- Simán csak Jess. Te meg Ashley!- köszöntöm én is. Amíg Ashley a konyhában tesz-vesz, én addig kipakolok a bőröndömből. Az éjjeli szekrényem tetejére kipakolom a Dave-vel és anyával való közös képeimet, amikor is apa nyit be a szobámba.

- Kicsim, Ben hazaért és szeretnélek neki bemutatni!- mondja apa és a nappali felé veszi az irányt. Magabiztosan követem őt, bármennyire is tartok a tslálkozástól. A lépcsőn leérve megpillantom Bent, aki a kanapén ül és a telefonját nyomkodja. Apa megköszörüli a torkát mire Ben felnéz a telefonjából és rám néz. Szőkés barna haja homlokába lóg, kék szemei csak úgy fénylenek. Oda lép hozzám és kezet nyújt.

- Ben Collins!

- Jessica Bell!- mosolyogtam rá amit nem viszonzott, hanem ott hagyott és felment a szobájába. Nem túl jó kezdet...

PROLÓGUS

Sziasztok!
Huh, a második blogomra írom már a prológust és őszintén szólva nagyon boldog vagyok amiért úgy látom hogy olvastátok a másik blogomat és őszíntén remélem hogy ezt is olvasni fogjátok!
Nem tudom, hogy mit kéne még mondjak...ide is péntekenként fogok új részt felrakni majd, remélem tetszeni fog nektek ez a történetem is! Fogadjátok sok-sok szeretettel!!

 

 

 

Bori Xx.

 

 

 

Sietve próbálom bezárni bőröndöm tetejét, ami elég nehezen de sikerül. Anyunak dolgoznia kell, így Dave jön értem és ő visz ki a repülőtérre. Még egy utolsó pillantást veszek a szobámra, megnézem mindent elpakoltam-e, de erre már nem igen marad időm mert Dave itt van értem. Kinyitom neki az ajtót és azonnal a nyakába borulok. Ő az egyetlen( meg persze anyu ) akit nem tudok itt hagyni. Több mint négy éve barátok vagyunk már, és ezalatt a négy év alatt elválaszthatatlanok lettünk.

Bőröndjeimet berakja a kocsiba és már indulunk is. Az út csendesen telt, csak a rádió szólt halkan. Ez most mind a kettőnknek nagyon nehéz. Túl hamar kiérünk a repülőtérre, ugyan még van majdnem két órám az indulásig, ez ebben a pillanatban nem elég. Miután beértünk a nagy és emberekkel teli légtérbe, ülőhelyet keresünk ám csak egy darab fotelt találtunk. Dave figyelmesen nekem akarja adni, de én úgy döntök, hogy egyedül nem ülök le. Dave mosolyogva rázza a fejét, majd leül és az ölébe húz. Nem beszélünk túl sokat, kihasználunk minden percet amit még együtt tudunk tölteni. Nem akarok Londonba menni, nem akarom megismerni apa új családját.

Hamar elmegy az a két óra, és elérkezett a búcsú ideje. David szorosan magához ölel és a hajamat simogatja. Mikor már muszáj indulnom, kezei közé fogja arcomat, homlokomra nyom egy puszit és megígérteti velem hogy ha Londonba érek azonnal hívjam őt fel. Még egyszer visszanézek rá és dobok neki egy puszit, amit játékossan el is kap, majd felszállom a gépre.

Viszlát L.A.!!!